A Kájoni János Megyei Könyvtárban működő Olvasókör találkozóin az idei évben a tényirodalom jellegzetes magyar és világirodalmi alkotásai közül választanak egy-egy művet bemutatásra a kör tagjai. A 2018. április 16-án, hétfőn 16.30 órakor tartandó (harmincnegyedik) találkozón Kuncz Aladár A fekete kolostor című regényéről és szerzőjéről Csibi Erzsébet nyugalamazott tanárnő tart vitaindító beszámolót az olvasókör tagsága, illetve a körre látogató érdeklődők előtt. Mindenkit szívesen várunk! A kör animátora, Cseke Gábor író ismerteti a találkozó témáját, ezúttal is a kör honlapján.

Az erdélyi írót a huszadik század elején, az első világháború – s benne a francia részvétel bejelentése – Franciaországban érte, emiatt ellenséges állam honpolgáraként, társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású „feljegyzéseiben" rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infernóvá torzuló világát. Könyve riportos alaposságú, telve írói leleménnyel, melynek valóságalapját fél évszázaddal később Lőrinczi László költőnek, prózaírónak, szerkesztőnek sikerül kideríteni franciaországi, többrendbéli helyszíni úti jegyzeteiben.
Schöppflin Aladár 1931-ben a Nyugat 12. számában a következőképpen méltatta a kolozsvári író, tanár, szerkesztő teljesítményét:
„Az a fiatal író, aki 1914 kárhozatos nyarán lemaradt az utolsó Párisból hazainduló vonatról és rémülten állott, egyedül, segítség nélkül egy hisztérikusan ellenséges világ fekete gyűlölségéből eltakart szörnyű jövő előtt, finom műveltségű gondolkozó, kissé romantikusan érzelmes ifjú volt, rabja a háború előtti évek főleg Ady-ból táplálkozó Páris romantikájának. Az az öt évvel idősebb férfi, aki 1919 nyarán elindult Ile d'Yeu kazamatáiból a területében szétszaggatott, lelki betegségben vonagló Magyarországba, úgy viszonylik előbbi valójához, mint a félig öntudatos gyermek az öntudatra jutott meglett emberhez. Öt esztendő alatt, amíg el volt zárva kegyetlen és gonosz börtönökben, a világgal való minden érintkezéstől elzárva, többet látott, mint amennyit normális körülmények között megláthatott volna: meglátta az emberi lélek és élet lényegét. Ezzel a látásával aztán, súlyos belső vívódások után, eljutott az élet értelmének küszöbéig. Egy dilettáns módra élvező széplélek ment azon a végzetes nyáron Párisba és filozófus-lelkű művész tért haza öt év mulva, egy másik végzetes nyáron, Ile d'Yeu-ből Budapestre. Egy megtérés története a Fekete kolostor. Nem csodás, villámszerű megtérés ez, mint a Pál apostolé, hanem egy napról-napra, nyomról-nyomra való belső fejlődés eredménye, amely a saját és társai szenvedéseinek érlelő hatása alatt, mintegy könnyel, vérrel, verejtékkel áztatott talajból, kicsiráztatta a lélekben eredetileg szunnyadó lelki magvakat. Ez az elmélyülés mentette meg az írót attól a sötét sorstól, amelynek nem egy fogolytársa, éppen az érzékenyebb idegrendszerűek közül valók, áldozatul estek, olyan szemléletre tette képessé, amely kitermelte a fogság mérgező hatása ellen harcoló antitoxinokat, amelyen felemelkedhetett a humanitás magas fokára s amelyen kialakult benne a művész."
A szerzőnek nem kellett mást tennie, mint őszintén magába fordulnia, illetve fogolyéletük mindennapjaira összpontosítania s az eseményekből kiemelni mindazt, ami lelki-szellemi változásuk folyamatát jellegzetesen érzékelteti. Ez a munka Kuncz esetében több mint egy évtizedbe került: a mű csupán 1931-ben jelent meg, az Erdélyi Szépműves Céh kiadásában.
Kuncz Aladár írás közben hagyja a valóságtól sodortatni magát: hősei és azok átélt eseményei valóságosak, riportszerűen illeszkednek a valósághoz. Ezért is volt viszonylag könnyű dolga Lőrinczi Lászlónak felfejteni a fekete kolostor világát, azonosítani a helyszínét és megtalálnia azokat a tanúkat, akik az író művészi igazsága mellett valósághűségét is igazolták.
Akiket megérintett A fekete kolostor élményvilága, azoknak melegen ajánljuk Lőrinczi Lászlónak a Pallas-Akadémia Kiadónál 2005-ben megjelent, az 1974-es Kriterion-kiadáshoz képest jócskán bővített riportkötetét, illetve az 1986-ban elkészült, A fekete kolostor című tévéfilmet (rendező: Mihályfi Imre, a forgatókönyv írója Száraz György – Kuncz szövege nyomán, az író szerepét Kozák András játssza), amely meglehetősen magas közönségszavazatot kapott.
A könyv maga számos kiadást ért meg, bármely közkönyvtárban megtalálható, szövege szabadon elérhető különböző internetes adatbázisokban, kritikai és háttérirodalma rendkívül gazdag.
Forrás: Cseke Gábor, a Csíkszeredai Olvasó Kör honlapja