Mi, székelyek és román barátaink. Interjúk, dokumentumok és vallomások az együttélésről (Budapest ‒ Székelyudvarhely, Erdélyi Műhely Könyvek, 2018) címmel jelent meg Simó Márton író, költő, szerkesztő interjúkötete, amelyet a Kájoni János Megyei Könyvtárban mutatnak be 2019. február 21-én, 17 órától. Az interjúkötetben Erdély szellemisége és az igazi együttélés iránt elkötelezett román értelmiségieket kérdezi transzszilvanizmusról, barátságról. A szerzővel a magyar és román nyelvű kiadásokról Molnár Vilmos író, a Székelyföld folyóirat szerkesztője beszélget a kötet csíkszeredai bemutatóján. A magyar nyelvű kiadás 2018 végén jelent meg, az Élő Székelyföld Munkacsoport kiadásában, a román nyelvű változatot a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadója adta ki Hargita Megye Tanácsa támogatásával ugyancsak 2018 végén.

A könyvbemutató társszervezői: az Élő Székelyföld Munkacsoport, a Kájoni János Megyei Könyvtár és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. Részletek: 

Molnár Vilmos Fény az alagútban (ha még nem is a végén) című recenziójában ajánlja figyelmünkbe a kötetet:
„Rendhagyó és hiánypótlónak is nevezhető könyv bemutatásán vehet részt, aki 2019. február 21-én, csütörtökön 17 órától eljön a Kájoni János Megyei Könyvtárba. Könyve lapjain Simó Márton húsz olyan román vagy vegyes nemzetiségű értelmiségit szólaltat meg, többnyire interjúk keretében, akik megértéssel és rokonszenvvel közelednek a székelységhez, annak történelméhez, jelenkori problémáihoz. Mitöbb, nem idegenkednek a székely autonómia gondolatától sem, s többnyire elítélően nyilatkoznak a '89 utáni román kormányok politikájáról, beleértve azt is, ahogy Bukarest a nemzetiségi kérdést kezeli.
A bukaresti román politikusok többségének és némely elvakult nacionalista újságírónak a látás- és láttatásmódját nem szabad kivetíteni az egész román népre, az erdélyi románság egészére különösen nem. Bizonyság erre a könyvben megszólalók állásfoglalása is a székelységgel, tágabban pedig a transzilvanizmussal kapcsolatban. Mintha egyre több erdélyi román kezdene rájönni, hogy Bukarest politikája számukra sem igazán kedvező." (...)
„A megszólaltatottak közt található tanár, képzőművész, mérnök, üzletfejlesztési vezető, történész, pap, szociológus és újságíró. Többnyire erdélyi románok, de akad köztük moldvai is, és olyan oltyán, aki addig még soha nem járt Erdélyben, de otthagyta a Regátot és Bukarestet, ide költözött a Székelyföldre, megtanult magyarul, felvette a magyar állampolgárságot is, és egy általa írt versben azt vallja: „...a mosolyom elejétől a könnyem végéig, fények és nyomok között, a szívem magyar." (Roxana Tudor) Ők már nem dőlnek be némely soviniszta, xenofób újságíró magyarellenes uszításának, mert hiszik: „Ha jóhiszemű vagy és szereted az embereket, nem maradhatsz a végtelenségig az előítéletek homályában. Rendkívül fontos, hogy érdeklődjél, tájékozódjál, hogy a magad fejével csak akkor ítélkezz, ha meghallgattad a »másik« véleményét is. (Cristian Sandache)."

Simó Márton (Urikány, 1963) – költő, elbeszélő, szerkesztő, a Hargita Népe munkatársa. Középiskoláit a székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Líceumban végezte (1981); ezután 1983-tól géplakatos, 1988–90 között helyettes tanár Székelyudvarhelyen, 1990-ben a helyi Szabadság c. lap szerkesztője. Egyetemi tanulmányait 1992-től a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta; ez időben a Romániai Magyar Szó (1992–96), az Udvarhelyi Híradó (1997) és az Erdélyi Napló munkatársa, a Szegedi Egyetem c. folyóirat irodalmi oldalainak szerkesztője. 2000-től a Magyar Nyelvért Alapítvány ügyvezetője; 2004-től az Erdélyi (Könyv) Műhely c. folyóirat kiadója. Első verseit 1984-ben az Ifjúmunkás közölte; versekkel, novellákkal, könyvkritikával az Igaz Szóban, 1990 után a Látó, Helikon, Korunk, Székelyföld, Erdélyi Napló, A Hét, a Hitel, a Magyar Napló és a Forrás közölte írásait. 2013-ban - többekkel együtt - létrehozta az Élő Székelyföld Munkacsoport nevű alkotóműhelyt, amelynek keretében falufüzeteket jelentetnek meg és üzemeltetik az www.eloszekelyfold.com nevű portált.

Kötetei: Kétszáz éves az atyhai templom. Emlékkönyv 1799–1999 (Csíkszereda 1999); Az utolsó tanító (elbeszélések, uo. 2003); Bozgor (regény, I–III. Bp. 2004–2007).