1891-ben jelent meg az 1854-1900 között élt, angliai Oscar Wilde egyetlen regénye, a Dorian Gray arcképe. Első látásra ez az igen népszerű és sokat vitatott mű a művészet kulcsfontosságú problémáját helyezi a középpontjába – azt, hogy miként viszonyul egy festmény az általa ábrázolt valósághoz, milyen mélyebb összefüggések léteznek a műalkotás és annak mintái között.
A regényt és az általa gerjesztett vitákat, értelmezéseket az olvasó kör márciusi ülésén Cseke Gábor ismerteti. A Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében március 25-én, hétfő délután 16.30-kor kezdődő találkozóra minden érdeklődőt szívesen várnak. Cseke Gábor ajánlója:
Csak később vált ismertté a tény, hogy a meglehetősen kis terjedelmű regény erősen cenzúrázva jelent meg a maga idejében; a művet közzétevő Lippincott's Monthly Magazine szerkesztője, J. M. Stoddart rendkívül szigorúnak bizonyult, s minden olyan részt, utalást töröltetett belőle, ami szerinte a viktoriánus kor ízlését sérthette. Volt mit törölnie, ugyanis az író ebben a munkájában nyíltan kiteregette szabados felfogását a kor erkölcsi tilalomfáiról, beleértve az akkor még társadalmilag erősen viktimizált homoszexualitást is, ami makacsul végigkísérte Oscar Wilde (baloldali kép, lent) életét és sorsát is. Homoszexuális kalandja miatt börtönbe kerül, a két évi elzártság tragikus felhangokkal gazdagítja életművét. Önvizsgálatot tart, a vádakat nem tagadja, de életét nem tartja legendásan bűnösnek: „Sokan azt gondolták, hogy az életem merő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert akárcsak az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű."
A XXI. század elején Nicholas Frankel, a Harvard University Press szerkesztője elérkezettnek látta az időt arra, hogy az olvasóközönség megismerkedjen a regény teljes szövegével, amit a lehetőségekhez mérten helyre is állít, figyelembe véve a fennmaradt cenzúrázott passzusokat.
A regény központjában egy Dorian Gray nevezetű fiatalember áll, akiről festő barátja rendkívül sikerült portrét készített. A csinos, mutatós fiatalember nagy bánata, hogy egyszer mindenki megöregszik és rendre elveszíti ifjúkori szépségét. Azt szeretné, ha az idő rombolásának jegyei a portréját érintenék, ő maga pedig maradhasson meg eredeti alakjában. A lehetetlennel határos kérdés a regényben meghallgatásra talál, s az élvezetekbe, a züllött életmódba belekóstoló, majd mind jobban elsüllyedő ifjú arcmása elkezd csúnyulni, olyannyira, hogy a végén a főhős, hogy megszabaduljon romlottsága képi bizonyítékától, agyonszurkálja a portrét - amivel viszont saját halálát okozza. A szertefoszló varázs látni engedi: se az életet, se a művészetet nem lehet büntetlenül kijátszani, mert mindennek pontosan megszabott helye, szerepe, ára és következménye van. E modern kori fausti igazság áll a regény középpontjában s hat ma is az olvasók körében. Nem véletlen, hogy a regény cselekménye számos színpadi és filmfeldolgozás kiindulópontja lett. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az 1918-as Az élet királya c. magyar némafilm, Lugosi Bélával a főszerepben; az 1945-ben készült amerikai horror (Dorian Gray képe), illetve a 2009-es angol adaptáció, Oliver Parker rendezésében (Dorian Gray).
Az idő függvényében részletek is elhangzanak a könyvből, amelynek szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárból is letölthető.
Cseke Gábor ajánlója a Csíkszeredai Olvasó Kör honlapján
Fotóalbum
