1951. április. 11. Kézdivásárhelyen meghalt Zsögön Zoltán költő, tanár. Csíksomlyón és Csíkszeredában a tanítóképző intézet tanára volt.
1951. április. 11. Kézdivásárhelyen meghalt Zsögön Zoltánköltő, tanár. 1903-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett Budapesten. Előbb Csíksomlyón, azután Csíkszeredában a tanítóképző intézet tanára volt, később a Hírnök című lap munkatársa, majd Marosvásárhelyen a Római Katolikus Tanítóképző igazgatója. A csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékművének felavatása ünnepélyén elszavalt versének királyellenes versszaka miatt börtönbe került. Nehezen szabadult ki és csak sok utánjárással folytathatta pedagógusi pályáját. Tanári munkája mellett pedagógiai és társadalmi egyesületek vezető személyisége volt. Írt elbeszéléseket, értekezéseket, útirajzokat és főként verseket. Ady Endrével barátságban volt, aki őt „írásköteles író"-nak nevezte (Számadás csöndes könyvekrõl (Nyugat, 1912). Cikkei számos lapban és folyóiratban jelentek meg. Fő művei: Régi versek (Budapest, 1912); Isten kezében (versek, Arad, 1927); Széphistóriám (verses regény, Budapest, 1949). Ady Endre írta róla a Nyugatban: „Zsögönnek ismerem újabb verseit, hozzám küldött leveleiből s nagyon kedves és majdnem okolt az a reményem, hogy önmagához és sokakhoz fog eltalálni még a Régi versek szélesedő nyomadékán a friss lélekkel székely és magyar érzékenységű versíró ember" (Ady Endre: Számadás csöndes könyvekről. Nyugat, 1912. 18. sz.). (Ozsdolán született, 1880 szeptember 30-án).