95 éve

1922. január 19. Gyulafehérváron meghalt Ávéd Jákó tanár, szerkesztő, természettudományi szakíró, helytörténész.

A gyulafehérvári és a csíksomlyói gimnázium tanára volt. Oktatással kapcsolatos cikkeit több folyóirat közölte. 1881- 84 között a Gyulafehérvári Közlöny szerkesztője volt. Az örmény nemzet irodalomtörténetének kísérlete c. munkája 1869-ben jelent meg. Gyulafehérvár helytörténetével is foglalkozott. (Gyergyószentmiklóson született 1843. október 24-én).

160 éve

1852. január 19. Székelybethlenfalván született Pál Gábor, a csíksomlyói római katolikus főgimnázium tanára, igazgatója.

Mennyiségtanból és természetrajzból szerzett tanári oklevelet. 1876-tól a csíksomlyói római katolikus főgimnázium tanára, 1900-1912 között igazgatója volt. Cikkei jelentek meg a gimnáziumi értesítőkben és a Csíki Lapokban, egy ideig a Csíki Hírlap szerkesztője volt. Életrajzát, Jakab Antal gimnáziumi tanár írta meg, a csíksomlyói római katolikus főgimnázium 1905-1906 évi értesítőjében jelent meg Bethlenfalvi Pál Gábor igazgató 30 éves tanári jubileuma címmel . (Csíksomlyón halt meg 1939-ben).

160 éve

1857. január 13. Székelykeresztúron született Bálint Lajos római katolikus lelkész, prépost.

1908-tól Csíksomlyón volt plébános. A csíksomlyói gimnázium és tanítóképző püspöki biztosa, a csíksomlyói plébánia építése a nevéhez fűződik.

105 éve

1912. január 07. Gyimesbükkön született Székely László néprajzkutató.

Teológiát végzett. 1941-44 között a csíkszeredai gimnáziumban tanított. 1949-ben néprajzból doktorált. Csíkszeredában megjelent különkiadványai: Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához (1943), Áhitat falun. Adatok Csíkszentdomokos vallásos néprajzához (1943). Posztumusz kötete: Csíki áhitat. A csíki székelyek vallási néprajza (Bp. é. n.), amelyhez Erdélyi Zsuzsanna írt előszót. (1982-ben halt meg).

Bővebben lásd: Hargita megyei személyiségek adatbázisa

170 éve

1847. január 05. Csíkszentkirályon született Vitos Mózes helytörténész, szerkesztő.

Csíksomlyón, majd Gyulafehérváron tanult. Teológiát végzett, 1873-ban szentelték pappá. Ő indította meg és szerkesztette Kézdivásárhelyen a Székelyföld c. hetilapot. A Csíki Lapok főmunkatársa volt. Nagy munkája az 1022 oldalas Csíkmegyei füzetek. Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez (Csíkszereda, 1894-1902) amely ma is értékes, hasznos ismereteket nyújt a Csíkkal bármely szakterületen foglalkozó kutatók, vagy az érdeklődők számára. A Hargita Kiadóhivatal 2002-2003-ban adta ki újra két kötetben. (Csíkszentkirályon halt meg 1902. július 19-én).

Bővebben lásd: Hargita megyei személyiségek adatbázisa

175 éve

1842. január 03. Csíkszentmártonban született Becze Antal jogász, országgyűlési képviselő, Csík megye alispánja 1882-1906 között.

A megyeszékhely korabeli jelentős építkezései az ő kezdeményezésére és irányításával történtek: a csíkszeredai vármegye háza, a polgári leányiskola, a törvényszéki palota, a vigadó, a csíkszeredai főgimnázium. Sürgette a gazdasági élet fellendítését, a vasútépítést. A Pallas Nagy Lexikona számára ő dolgozta fel a Csík megyével kapcsolatos adatokat. (Csíkmindszenten halt meg 1913-ban).

110 éve

1907. január 02. Margittán született Duka János ifjúsági író, folklórgyűjtő.

Nagyváradi iskolaévek után 1925-ben fejezte be a tanítóképzőt Csíkszeredában. Falusi tanító, később Csíkszeredában körzeti iskolafelügyelő, majd 1945 után tanfelügyelő.Novellái 1936-tól a Vasárnapi Harangszóban és a Csíki Néplapban, szakcikkei a csíki és gyergyói múzeumok közleményeiben jelentek meg. 1961-ben a magyarországi X. Néprajzi Gyűjtőpályázaton Csúfolódó székelyek című gyűjteményével II. díjat nyert. Kötetei: Gyermekszíndarabok (Csíkszereda, 1946); Székely lakodalom, Székely fonó (Csíkszereda, 1947); Kilenc kéve hány kalangya? Anekdoták a székelyekről (Bukarest, 1982); Elsüllyedt kincs. Mesék (Bukarest, 1993); Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet (Csíkszereda, 1995); Mikor hagyja el az ész az embert? (Csíkszereda, 2000. (Csíkszeredában halt meg, 1990. december 2-án.)

125 éve

1892. január 01. Csíkkarcfalván született Lukács István Manszvét, OFM teológiatanár, hitszónok, Erdély népmisszionáriusa. Mikházán 1909-ben lépett a Ferenc-rendbe. Majd Medgyesen és Vajdahunyadon filozófiát és teológiát tanult. 1916-bahérvn Gyulafeáron szentelték pappá, hitszónokként tevékenykedett. 1924- től Csíksomlyón a ferences papnevelde tanára volt. 1947- től mint az Erdélyi Ferences Rendtartomány őre, a szárhegyi kolostorban élt. 1948- ban Szatmárnémetiben volt misszionárius. Több mint 500 népmissziót - lelkigondozást és lelkigyakorlatot – tartott. Sikerének titka mélységes hite, meggyőző szava és egyszerű beszéde volt. Rendszerellenes uszítás vádjával másfél évre bebörtönözték. 1951 augusztusában a máriaradnai gyűjtőtáborba hurcolták, 1951-58 között kényszerlakhelyes volt Esztelneken. Írásait különböző katolikus lapok, folyóiratok közölték. A két világháború között Kolozsváron adták ki munkáit: Kegyhelyeink (1926); Ne légy babonás. 1-2. kötet. (1929); Népmisszió. Útmutató a népmissziót rendező főtisztelendő papság részére (1931); Arkangyal pallosa v. szabadulás az ördögi italtól (1938); Kövess engem. Missziós beszédei. 1-3. kötet ( 1939-41). (Esztelneken halt meg, 1958. július 24-én.)