145 éve

1873. március 28. Csíkmindszenten született Nagy István festőművész.
Kolozsvárt tanítóképzőt végzett, a budapesti Mintarajziskolában tanári oklevelet szerzett1892-ben, müncheni, párizsi és itáliai tanulmányok után Csíkban és Gyergyóban festett. Első kiállítása 1902-ben Csíkszeredában nyílt meg. Részt vett az első világháborúban, Galíciában és Olaszországban számos katonaportréja és harctéri jelenete készült. Az 1920-as években Baja, Szentes és Kecskemét környékén festett. 1923-ban gyűjteményes kiállítását szervezték meg Budapesten, a Nemzeti Szalonban, Erdélyben több kiállítása is volt az 1920-as években. 1933-tól véglegesen Baján telepedett le. A 20. század magyar képzőművészetének kimagasló egyénisége. Kezdetben olajfestményeket, majd szén-és ceruzarajzokat, pasztelleket készített. A székely tájat és embereket hitelesen ábrázoló képei követőkre találtak. A kortárs szellemi-irodalmi élet alkotóiról készült arcképeinek megfestésére a Pásztortűz  és az Erdélyi Helikon írói körével ápolt kapcsolatai ösztönözték. Nevét viseli a csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola és a csíkszeredai Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola. (Baján halt meg, 1977. február 13-án).

Lásd: Hargita megyei személyiségek adatbázisa

115 éve

1903. március 26. Csíkszeredában született Gözsy Béla gyógyszerész, egyetemi tanár. Apja csíkszeredai patikájában gyakornok, 1924-ben a budapesti tudományegyetemen gyógyszerészi, 1926-ban ugyanott gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tagja. Az 1930-as évek elejétől a szegedi egyetemen dolgozott Szent-Györgyi Albert biokémiai intézetében. Itt szerzett biokémiai doktorátust 1932-ben. 1940-ben a budapesti Phylaxia Oltóanyag-termelő Intézetbe került, ahol elsőként vezette be a szérumtermelésbe a liofilizálás módszerét. 1945-ben a budapesti Szervita Gyógyszervegyészeti Laboratórium vezetője, itt penicillin- és sztreptomicin-kutatásokkal foglalkozott. 1949-ben számos dolgozata jelent meg a párizsi Journal Physiologie c. szaklapban. Párizsból került a kanadai, montreali egyetem Mikrobiológiai és Higiéniai Intézetébe, ahol a BCG-oltások hatásával, a fagocitákkal, az influenza vírusával és az antihisztaminokkal foglalkozott és itt egyetemi tanár lett. (Montrealban halt meg, 1979-ben).

105 éve

1913. március 18. Csíkmindszenten meghalt Becze Antal jogász, országgyűlési képviselő, Csík megye alispánja 1882-1906 között. A megyeszékhely korabeli jelentős építkezései az ő kezdeményezésére és irányításával történtek: a csíkszeredai vármegye háza, a polgári leányiskola, a törvényszéki palota, a vigadó, a csíkszeredai főgimnázium. Sürgette a gazdasági élet fellendítését, a vasútépítést. A Pallas Nagy Lexikona számára ő dolgozta fel a Csík megyével kapcsolatos adatokat. (Csíkszentmártonban született 1842. január 3-án).

Lásd: Hargita megyei személyiségek adatbázisa

105 éve

1913. március 18. Székelyudvarhelyen született Haáz Ferenc etnográfus, Haáz Ferenc Rezső fia. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban kezdte, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi oklevelet a kolozsvári tudományegyetem földrajz-természetrajz szakán szerezett. Egyetemi évei alatt az Erdélyi Fiatalok köréhez tartozott. Édesapja, Haáz Rezső munkásságát, népi kultúra iránti érdeklődését folytatva beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarának néprajz szakára. Az 1941-es tanévben egykori iskolájában, a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanított, 1942-ben tanársegédnek hívták a kolozsvári tudományegyetemre, ahol abban az évben meg is védte az udvarhelyszéki famesterségekről írt doktori disszertációját. 1943-ban Bulgáriába küldték tanulmányútra, de tudományos tevékenységének hamarosan véget vetett a II. világháború. 1944 októberében az egyetemről hurcolták el az Urál vidékére, ahonnan csak halálhíre érkezett haza. A székely néprajzkutatás nagy igérete volt.1937-ben Parajd községről és sóbányájáról írta egyetemi dolgozatát, szaktanulmányait erdélyi hímzésekről s a korondi fazekasmesterségről a Néprajzi Értesítő tözölte, tanulmánya a varsági pele- és mókusfogásról a Közlemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 1941-es I. kötetében jelent meg. 1942-ben adta ki doktori értekezését Udvarhelyszéki famesterségek címmel. (A Szovjetunióban halt meg, 1944 őszén).

65 éve

1953. március 16. Capul Midia-n meghalt Boros Domokos Fortunát, P. Ferenc-rendi szerzetes, történész, egyháztörténész, a Ferenc-rend erdélyi tartományfőnöke. 1918-ban szentelték pappá, de már hét évvel előbb belépett a ferencesek rendjébe. Kolozsvári hitszónok volt 1919-ben. Innen Székelyudvarhelyre ment, a noviciátus prefektusa lett. Majd ismét Kolozsvár következett, 1932-ben átvette a ferenc-rendiek Szent Bonaventúra nyomdájának és könyvkötészetének vezetését. Kolozsvári munkásságának elkezdésekor már két éve az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja volt. Boros Fortunát mintegy háromszáz tanulmányt jelentetett meg a Szent Ferenc Hírnöke, a Katolikus Világ c. folyóiratokban és Katolikus Naptárban. Feldolgozta a csíksomlyói kegyszobor történetét, az erdélyi katolicizmus múltját és jelenét, Assisi Szent Ferenc életét, az erdélyi Ferenc-rendiek történetét, a székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom kétszáz évét, vitairatot adott ki a szektákról, Bíró Vencellel közös kiadványában számba vette Erdély katolikus nagyjait. 1948-ban Boros Fortunát brassói házfőnök lett, 1951. augusztus 20-án letartóztatták, munkaszolgálatra ítélték, a Duna-Fekete tenger csatorna építőtelepén embertelen körülmények között töltötte életének utolsó éveit. Az 1989-es változások után a zetelaki középiskolát Boros Fortunátról nevezték el. A központi épület előtt a mellszobra Bara Barna szobrászművész alkotása. Síremléke a zetelaki temetőben áll. (Zetelakán született, 1895. június 3-án).

Lásd: Hargita megyei személyiségek adatbázisa

355 éve

1663. március 13. Temesváron meghalt Szentgyörgyi Ferenc római katolikus püspök. Csíksomlyón és a bécsi Pázmáneumban tanult. (Csíkszentgyörgyön szültett, 1616-ban)

155 éve

1863. március 9. Nyárádszentbenedeken született Fülöp Árpád tanár, irodalomtörténeti tanulmányok szerzője. Székelyudvarhelyen végezte középiskolai tanulmányait. 1884-tól 1888- ig a kolozsvári egyetem hallgatója. A Csíksomlyói Katolikus Főgimnáziumban négy évig volt középiskolai tanár, majd Marosvásárhelyen tanított. 1885-től kezdve szépirodalmi cikkeket közölt főleg erdélyi lapokban. Csíksomlyói mysteriumok c. értekezését a Csíksomlyói Gimnázium Értesítőjében közölte 1892-ben, 1892-ben. Csíksomlyói nagypénteki misztériumok című kötetét 1897-ben adta ki Budapesten, (Régi Magyar Könyvtár, szerk. Heinrich Gusztáv).1893-ban nevezték ki az ungvári királyi főgimnázium tanárává. Ezután hatvan évig élt Ungváron, meghatározó egyénisége volt a város irodalmi életének. (Ungváron halt meg, 1953. január 29-én).