90 éve

1929. február 28. Csíkszeredában született Gál Elemér író, újságíró, szerkesztő, tanár, pedagógiai szakíró.
Zsögöd szülötte, a csíkszeredai gimnázium neveltje. A középiskolát 1948-ban végezte, a Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakos oklevelet szerzett. Középiskolai tanárként kezdte pályáját Szatmárnémetiben. Szilágyi Domokos a tanítványa volt, A költő életei című antológiában írt Szilágyi Domokos diákéveiről. Módszertani, nevelési írásai, cikkei a Tanügyi Újságban és a Szatmári Hírlapban jelentek meg. A Babes-Bolyai Tudományegyetem megbízásából szakfelügyelőként dolgozott. Pedagógusként több tanulmány szerzője volt, a Beszéd és íráskészségfejlesztés című pedagógiai gyűjteményben szerepelt. (1956). A szatmári Friss Újságban jelentette meg riportjait és elbeszéléseit. Számos színdarabot, mesét dramatizált. 1990-től a Szamoshát című szépirodalmi lap főszerkesztője lett. A Hármashatár Irodalmi Társaság alapító tagja volt. Egerbe 1994-ben költözött, a Heves Megyei Hírlap munkatársaként dolgozott. Riportjai, novellái mellett több könyvet is írt. Héthavas című regénye, amelyet őstörténeti hitregénynek nevezett, 2006-ban jelent meg (Grafotip Kiadó). A Szent György Lovagrend lovagja és a Vitéz Rend tagja volt. (Egerben halt meg, 2007. május 31-én).

Lásd: Hargita megyei személyiségek adatbázisa

85 éve

1934. február 15-én Győrben meghalt Kölönte Béla helytörténész, író.

A középiskolát a nagyszebeni Theresianum intézetben végezte, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett 1907-ben. Történelem–földrajz szakos tanárként Gyergyószentmiklóson tanított, 1909-ben iskolája állami főgimnáziummá alakult át, őt is gimnáziumi tanárrá minősítették. 1910-ben a karánsebesi állami főgimnáziumhoz került. 1920. március 29-étől kezdve a győri állami reáliskolában folytatta tanári működését. Fiatal tanárként kezdett írni. Fővárosi és kolozsvári folyóiratokban, lapokban közölték írásait. A gyergyószentmiklósi főgimnázium tanáraként megírta Gyergyó története a kialakulástól a határőrség szervezéséig (...tekintettel a nemzetiségi kérdésre) című munkáját (Gyergyószentmiklós, 1910), hasonmás kiadásban 2002-ben jelent meg a gyergyószentmiklósi Mark House kiadónál). Könyvében a székely törzsanyag mellett az örmény és román lakosság múltjával is foglalkozik. A mai olvasó számára is fontos ismereteket nyújt az 1900-as évek eleji Gyergyóról. Másik önálló munkája a Székely nagyjaink (Gyergyószentmiklós, 1924). Elbeszéléseket, valamint ifjúsági regényt is írt, tanárként számos tankönyv bírálatát végezte el hivatalos megbízásra. (Csíkrákoson született, 1883. október 9-én).

25 éve

1994. február 5. Kolozsváron meghalt Nagy Borbála regény- és színműíró, műfordító.

Regény- és színműíró, műfordító. Szülővárosában, majd a kolozsvári Marianumban tanult, Csíkszeredában érettségizett (1922). A budapesti egyetem bölcsészkarán kezdte meg a német-francia-filozófia szakot, a bukaresti egyetemen szerzett tanári diplomát 1927-ben. Konstancán (1927–1929), majd Caracal leánylíceumában tanított. 1934-től sikerült szülővárosa leánygimnáziumában katedrát kapnia. 1941-től nyugdíjazásáig (1959) különböző kolozsvári iskolákban volt nyelvtanárnő. A csíksomlyói búcsú eredetmondáját feldolgozó Zeng az erdő című történeti drámájával (Csíkszereda, 1935) elnyerte az Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház közös pályázatának II. díját. A szépasszony leánya című történelmi drámáját 1947-ben sikerrel mutatta be a kolozsvári Magyar Színház együttese. Több színdarabot is írt, ezek közül néhány az 1960-as években a Művelődés című folyóiratban jelent meg. A Xántus-völgyi ütközet című kisregénye (Kolozsvár, 1938) az 1694-es csíki tatárdúlás eseményeinek irodalmi feldolgozása. Több évtizedes szünet után jelentek meg nagy tárgy- és korismeretről tanúskodó történelmi regényei: A csíki boszorkány (Bukarest, 1974); a Homérosz nyomán alkotott Trójai Kasszandra (Kolozsvár, 1979); Őrült Johanna (Koloszvár, 1981); Claudia (Kolozsvár, 1984); Theodora császárnő (Kolozvár, 1994); A vén kapitányné (Csíkszereda, 1996) című családregényének főhőse a szerző nagyanyja, az 1840-es évek polgáriasodó Csíkszeredájának legendás alakja volt. Posztumusz történelmi regénye Az áruló avar kagán (Kolozsvár, 2014). Regényeinek cselekménye rendszerint egy-egy híres-hírhedt női főszereplő köré szövődik, a szerző végső soron mindegyikben önmagát keresi. Halála után több kötetre való kézirata maradt hátra: A székelyek története című munkája, regények több változatban, novellák, valamint számos színdarab.(Csíkszeredában született 1904. augusztus 2-án).

Lásd: Nagy Borbála. Hargita megyei személyiségek adatbázisa

190 éve

1829. február 3. Székelylengyelfalván született Orbán Balázs etnográfus, geográfus, történész, közíró és politikus.

A székelyudvarhelyi középiskolai tanulmányok után családja révén 1846-ban Konstantinápolyba, majd Kis-Ázsiába, Palesztinába, Szíriába, Egyiptomba, Görögországba utazott. Keleti élményeit később hat kötetben jelentette meg Utazás keleten címmel.1849-ben szabadcsapatot szervezett a magyar haza támogatására, de időközben a szabadságharcot leverték. 1849-től emigrációba vonult, 1852-ben Londonban a British Museumban olvasott és kutatott, 1853-tól Jersey, majd Guernesey szigetén három évet töltött Victor Hugo társaságában. 1855-1859 között Konstantinápolyban tartózkodott. 1859-ben visszatért Erdélybe, 1871-től élete végéig országgyűlési képviselő volt. A legnagyobb székelynek is nevezett Orbán 1862-től 1868-ig mintegy ötszáz székely községet járt be, jegyzeteket, fényképeket készítve élete főművéhez, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI.kötet, Bp., 1868–1873) című munkájához. Gyalogszerrel járta be Udvarhely, Csík, Háromszék hegyeit-völgyeit, falvait és városait. Úttörő szerepe volt Erdélyben a tudományos és irodalmi célokat szolgáló fotódokumentációk készítésében. Könyvében jelentős történeti, régészeti, néprajzi anyagot tárt fel, műve hozzájárult a székelyek történeti tudatának erősödéséhez, máig nélkülözhetetlen, értékes, tudományos forrás. 1887-ben az MTA levelező tagjának választotta. Székfoglaló beszédét A székelyek származásáról és intézményeiről címmel tartotta. Végrendeletében vagyonának nagy részét közcélokra hagyta. Családi birtokán, Szejkefürdőn temették el, a sírja felé vezető utat hét hatalmas székely kapu őrzi. Síremlékét Orbán Áron székelyudvarhelyi szobrászművész-tanár tervei szerint építették. Székelyudvarhely főterén 1995. február 4-én avatták fel Orbán Balázs szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását. Székelykeresztúron és szülőfalujában, Lengyelfalván mellszobor őrzi emlékét. (Budapesten halt megt, 1890. április 19-én.)

Lásd: Orbán Balázs. Hargita megyei személyiségek adatbázisa