55 éve

1966. április 28. Csíktaplocán hunyt el  Antal Áron író, történész, tanár.

A középiskolát Csíksomlyón, az egyetemet Budapesten és Kolozsvárt végezte, ahol 1908-ban magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1907-ben kezdte tanári pályáját Székelyudvarhelyen, majd Csíksomlyón, Brassóban, Kézdivásárhelyen és Csíkszeredában tanított.
Csík múltjáról tanulmányokat közölt a csíkszeredai gimnázium értesítőiben. Megírta a csíksomlyói főgimnázium neves igazgatójának, a moldvai csángók katolikus egyházközségeit meglátogató Imets Fülöp Jákónak az életrajzát (1913). A két világháború között több írását közölték erdélyi folyóiratok. Székely tárgyú elbeszéléseiben népmesei, mondai alakokat szerepeltet. Uz Bence alakja a helyi néphagyományokhoz hűen az ő írásaiban jelenik meg először. Kötetei: A török diák (ifjúsági regény, Kolozsvár. 1926), Köderdő mellől (elbeszélések, Kolozsvár, 1927). (1881.október 20-án, Csíkdánfalván született).

105 éve

1916. április 27-én Kisgörgényben született P. Papp Asztrik, Ferenc-rendi szerzetes, költő.  

Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte a Római Katolikus Főgimnáziumban 1935-ben, a teológiát Vajdahunyadon, az egyetemet Kolozsváron. Ferenc-rendi szerzetesként több rendházban, Csíksomlyó, Mikháza, Máriaradna, Esztelnek, Gyergyószárhegy rendházaiban teljesített szolgálatot 1957-ig. 1951-ben ferences rendtársaival együtt a máriaradnai gyűjtőtáborba internálták. Itt többek közreműködésével Erdélyi Ferences Futár címmel hetilapot szerkesztett.

1957-ben letartóztatták, és hét esztendőre ítélték rendszer elleni uszítás vádjával. Politikai elitéltként hat évig börtönben sínylődött (1957–1964). Szabadulása után Szárhegyre került, végül Fogarason végzett plébániai szolgálatot, 1985. július 12-én tragikus balesetben vesztette életét.
Az 1930-as évektől főleg egyházi folyóiratok – a Ferences Nemzedék, a Jóbarát, az aradi Vasárnap, a Katholikus Világ, a Hírnök közölték írásait. Első versei a Csíksomlyói Virágok című negyedévi kéziratos folyóiratban jelentek meg. Első verseskötete Üzenem... címmel 1938-ban jelent meg a kolozsvári Szent Bonaventura nyomda kiadásában. Válogatott verseit A Jézushágón címmel 1994-ben ugyancsak az újra létrehozott kolozsvári Szent Bonaventura adta ki (szerk. P. Pap Leonárd és Fodor György).
A Szent Ferenc-i természetrajongás és az érzékeny humánum költője. Leíró verseiben a negyvenes évektől sajátos helyet foglal el a csíki táj, amely második, lelki szülőföldjének is tekinthető. A népi gyökerű katolicizmust képviseli költészetével, amely a hagyományokhoz, a szülőföldhöz való ragaszkodásban látja a jövő biztosítékát. Ezért különösen fontos számára Csíksomlyó ihletése: Köszöntlek, Somlyó!; Székelyország; Csillag a Somlyóhegy felett; Somlyói vagyok!...)
A csíksomlyói pünkösdi búcsúról 1946–1950 között írt hosszabb néprajzi tanulmánya Fodor Sándor utószavával jelent meg Szegeden, 1995-ben.

265 éve

1756. április 22. Nagyajtán elhunyt Cserei Mihály erdélyi történetíró, az erdélyi memoárirodalom jeles képviselője.

Székely birtokos családból származott. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte. 1686-tól Teleki Mihály titkára volt, később Apor István kincstárnok hivatalában tevékenykedett. Átmenetileg Thököly hívei közé állt, miután urát kiverték Erdélyből, rövid ideig Havasalföldön bujdosott. 1691-ben visszatért Erdélybe, de a Rákóczi vezette szabadságharc idején mindvégig császárpárti, állami tisztségeket viselt. Három éven át csíki főkirálybíró volt, majd tartományi biztos. A kurucok elől menekülve hét évig családjával Brassóban élt, 1707. december 16-án itt kezdte írni históriáját. 1721-től visszavonult Nagyajtára, ahol folytatta a brassói évei alatt megkezdett munkáját.

Főműve magyar nyelven írt Historiája, amelyben 1661–1711 közötti erdélyi eseményeket örökített meg. Apafi Mihály erdélyi fejedelem idejétől kezdve nemcsak a jelentős eseményeket írta le, hanem azokat az állapotokat is, amelyek korát jellemezték. Gondolatvilágára jellemző az események sajátos, erdélyi szempontú értékelése. Műve a 17. századi Erdély művelődéstörténetének irodalmi szintű megörökítése. A 18. században kéziratban terjedt, így közismertté vált egész Erdélyben. Eredeti, autográf kézirata a MTA Könyvtárának Kézirattárában található, nyomtatásban először Kazinczy Gábor adta ki 1852-ben. A csíkrákosi általános iskola Cserei Mihály nevét vette fel. Szülőfalujában 2005-ben avatták fel bronzból készült mellszobrát, Nagy Ödön csíkszeredai képzőművész alkotását. (Csíkrákoson született, 1667 v. 1668.október 22-én)

70 éve

1951. április. 11. Kézdivásárhelyen meghalt Zsögön Zoltán költő, tanár.
1903-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett Budapesten. Előbb Csíksomlyón, azután Csíkszeredában a tanítóképző intézet tanára volt, később a Hírnök című lap munkatársa, majd Marosvásárhelyen a Római Katolikus Tanítóképző igazgatója. A csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékművének felavatása ünnepélyén elszavalt versének királyellenes versszaka miatt börtönbe került. Nehezen szabadult ki és csak sok utánjárással folytathatta pedagógusi pályáját. Tanári munkája mellett pedagógiai és társadalmi egyesületek vezető személyisége volt. Írt elbeszéléseket, értekezéseket, útirajzokat és főként verseket. Ady Endrével barátságban volt, aki őt „írásköteles író"-nak nevezte (Számadás csöndes könyvekrõl (Nyugat, 1912). Cikkei számos lapban és folyóiratban jelentek meg. Fő művei: Régi versek (Budapest, 1912); Isten kezében (versek, Arad, 1927); Széphistóriám (verses regény, Budapest, 1949).
Ady Endre írta róla a Nyugatban: „Zsögönnek ismerem újabb verseit, hozzám küldött leveleiből s nagyon kedves és majdnem okolt az a reményem, hogy önmagához és sokakhoz fog eltalálni még a Régi versek szélesedő nyomadékán a friss lélekkel székely és magyar érzékenységű versíró ember" (Ady Endre: Számadás csöndes könyvekről. Nyugat, 1912. 18. sz.). (Ozsdolán született, 1880 szeptember 30-án).

100 éve

1921. április 5. Illyefalván született dr. Dénes László, sebészorvos, a csíkszeredai kórház igazgatója. 

Orvosi tanulmányait a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen végezte. A háború után, 1945. márciusáig Budapesten dolgozott. 1945-1951 között a kézdivásárhelyi kórházban sebésze volt, 1951-1954 között a csíkszentmártoni kórház sebész főorvosaként dolgozott és két éven át a kórház igazgatója volt. 1954-ben nevezték ki a csíkszeredai Egyesített Kórház sebészeti osztályának főorvosává, itt dolgozott háláláig. 1970 novemberétől ő lett az intézmény igazgatója. Jelentős szerepet vállalt a kórház új épületének felépítésében, amelyet 1971-ben adtak át rendeltetésének. Nehéz feladatok hárultak rá, az intézmény átszervezése, működtetése kapcsán. Megszervezte a kórház környékének fásítását, parkosítását is. 1970. április 7-én, az Egészségügy Napja alkalmából az Egészségügyi Érdem érdemrend II. Fokozatával tüntették ki. Mint osztályvezető főorvos hozzáértéssel irányította a sebészeti osztály vezetését, gazdag szakmai tapasztalatát átadta a fiatal sebésznemzedékeknek. Több mint kétszáz szakmai dolgozatot közölt, hazai és külföldi szakmai képzéseken  vett részt. Dr. Dénes László nevét ma utca viseli Csíkszeredában. A 2000-es években kezdeményezték,  hogy a Hargita Megyei Sürgősségi Kórházat egykori igazgatójáról nevezzék el, azonban a hivatalos névadás nem történt meg. (1981. szeptember 23-án bekövetkezett hirtelen halálát szívinfarktus okozta).