125 éve

1896. augusztus 28. Csíkszentdomokoson született Márton Áron, hitszónok, egyházi és neveléstudományi író, gyulafehérvári római katolikus püspök és érsek.

Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, 1907-ben ösztöndíjasként bekerült a csíksomlyói gimnáziumba, 1912 -től a gyulafehérvári kisszemináriumban tanult, ahol 1915-ben érettségizett. 1920-ban kezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. 1924. július 6-án a gyulafehérvári Székesegyházban gróf Majláth Gusztáv Károly püspök pappá szentelte. Gyergyóditróban, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen volt káplán. 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros lett Gyulafehérváron. 1932-ben áthelyezték egyetemi hitszónoknak Kolozsvárra. Itt György Lajossal együtt létrehozta az Erdélyi Iskola című oktatásügyi és népnevelő szakfolyóiratot. 1936-tól Kolozsvár főplébánosa lett. 1938-ban nevezték ki gyulafehérvári püspökké, a kolozsvári Szent Mihály templomban 1939. február 12-én szentelték püspökké, Andrea Cassulo pápai nuncius jelenlétében. Ezt a magas egyházi méltóságot negyven éven át töltötte be.

A második világháború idején állást foglalt a fasizmus és a zsidóüldözések ellen. A kommunista diktatúra idején egyháza védelmére kelt, tiltakozott az egyházellenes törvények, a szerzetesrendek feloszlatása, az egyházi birtokok elkobzása, az egyházi és magyar nyelvű iskolák feloszlatása, államosítása ellen. A népek önrendelkezéséért harcolt. 1949-ben letartóztatták, ugyanebben az évben XII. Pius pápa címzetes érsekké nevezte ki, 1950-től pedig érsekké. A börtönből 1955-ben szabadult, Gyulafehérvárra visszatérve átvette egyázmegyéje igazgatását.1956 -1967 között nem hagyhatta el az érseki palotát. 1967-ben, a Vatikán közbenjárására oldották fel az itéletet. Ezután diadalmas bérmaútjai következtek, prédikációk, pásztorlevelek és pasztorális látogatások Erdély-szerte. Nagyhatású szentbeszédei több kötetben jelentek meg, írásainak nagy részét az Erdélyi Iskolában tette közzé. Gyulafehérváron halt meg 1980. szeptember 29-én.

Kacsó Sándor írja róla: "kisebbségi sorsunk kimagasló alakja, szinte emberfeletti hőse volt."

Emlékezete szülőföldjén: Márton Áron nevét Csíkszeredában utca és a város patinás tanintézménye viseli, a Márton Áron Főgimnázium 1990-ben vette fel egykori neves tanítványának nevét. Csíkszentdomokoson az általános iskola viseli a nevét.

A nagy püspök emlékezetét ápolja a szülőfalu, Csíkszentdomokos, halálának harmincadik évfordulóján, 2010-ben nyitották meg a községben a Márton Áron Múzeumot, amely tevékenységével méltó módon járul hozzá Márton Áron életművének megismertertéséhez. A múzeum kiállítása ismerteti a nagy püspök életútját, munkásságát a huszadik századi Erdély változó történelmének ellenfényében. Honlapja: http://www.martonaronmuzeum.ro/

2015. szeptember 26-án Budapesten, az Országházban szerveztek Emlékülést Márton Áron püspök tiszteletére. 2016-ra Márton Áron-emlékévet hirdetett a nemzetpolitikai államtitkárság, az emlékév hivatalos nyitórendezvényét 2016. február 12-én, Csíkszeredában tartották.

Márton Áron püspök alakját számos képzőművészeti alkotás, szobor és festémény örökíti meg, nem csak szűkebb szülőföldjén és Erdélyben, hanem határainkon túl is. Szülőfalujában, Csíkszentdomokoson Szervátius Tibor kolozsvári szobrászművész alkotását 1996. augusztus 28-án áldotta meg Jakubinyi György érsek (a szoborkompozíció elemei: a püspök fejszobra, moslygó kőfeszület, kövön nap és hold, a székely jelképek). 2012. augusztus 8-án, a búcsún Tamás József segédpüspök megáldotta Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alktását, amelyet a templom előtt állítottak fel, Szervátiusz Tibor szobra helyébe, Szervátiusz alkotását a Márton Áron Múzeumnál helyezték el.

Csíkszeredában a Márton Áron Főgimnázium épülete előtt látható a püspök bronz mellszobra, Bodó Levente szobrászművész alkotása, 1997. május 31-én Bálint Lajos nyugalmazott érsek, a gimnázium egykori diákja áldotta meg a szobrot.

Születésnek 120. évében, 2016. május 15-én, pünkösd vasárnapján Csíkszeredában felavatták a Márton Áron-szoborkompozíciót, az alkotás leleplezési, megáldási ünnepségén több ezren vettek részt.

45 éve

1976. augusztus 22. Csíkszeredában elhunyt zsögödi Nagy Imre festőművész, grafikus, a székely festőiskola egyik legjelentősebb képviselője. 

Középiskolai tanulmányait Csíksomlyón és Gyergyószentmiklóson végezte. A budapesti Rajztanárképzőn, a szolnoki művésztelepen és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Olgyai Viktor irányításával. 1924-től hazaköltözött Erdélybe, a nagybányai művésztelepen is dolgozott. Haláláig kisebb megszakításokkal Zsögödön élt. Élete elválaszthatatlan szülőfalujától, amely általa lett híres, a zsögödi táj elevenedik meg számos alkotásán. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban volt kollektív kiállítása. A Barabás Miklós Céh alapító tagja. 1930-ban Domokos Pál Péterrel és Vámszer Gézával lerakták a csíki múzeum  alapjait. 1936-ban és 1937-ben is gyűjteményes kiállítással szerepelt a fővárosban, 1938-ban Londonban volt egyéni tárlata. Több európai országban járt tanulmányúton, számos kiállítása volt erdélyi városokban és külföldön. 1949-1950 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1962-ben zsögödi házát Csíkszereda városának adományozta, itt nyílt meg 1973-ban a Nagy Imre Képtár. Följegyzések címmel 1979-ben megjelent emlékiratában életpályáját meséli el. A székely nép életét örökítette meg balladai tömörségű festői kompozícióiban. Grafikákat, akvarelleket, rézkarcokat és fametszeteket, tus- és ceruzarajzokat is készített. Közel 7000 darabból álló hagyatékának legnagyobb részét a Csíki Székely Múzeum Nagy Imre Képtárában őrzik. Nagy Imre művészetét számos díjjal ismerték el. 2005-ben post mortem Magyar Örökség-díjjal jutalmazta a Magyar Örökség és Európa Egyesület. Nagy Imre nevét Csíkszeredában utca és általános iskola viseli. Születésének centenáriumára, 1993-ban kiállítást rendeztek Csíkszeredában. Szabó András, az életmű szakavatott kutatója a művész halálának harmincadik évfordulóján, 2006-ban jelentette meg A bőfény forrása. Zsögödi Nagy Imre című monográfiáját.

Életrjazi szócikk a Hargita Megyei Személyiségek adatbázisában: Nagy Imre

125 éve

1896. augusztus 13. Nagyszeben született Vámszer Géza  néprajzkutató, művészettörténész, középiskolai tanár.

Rajztanárként tanított Nagyszebenben, Székelyudvarhelyen, életének jelentős állomása volt Csíkszereda, ahol 1929-1941 között a római katolikus főgimnázium tanára volt. Szerepet vállalt a természetjárás és a turistamozgalom megszervezésében, a Csíki Turista Egyesület megalapításának kezdeményezője. Tanítványaival bejárta Csík, Gyergyó, Kászon és Gyimes településeit, rajzolt, fényképezett, gyűjtött. Néprajzi érdeklődése kiterjedt a népi kultúra számos területére. Foglalkozott általános néprajzzal, majd településtörténettel, a falusi egyházművészet és a székelyföldi műemlékek vizsgálatával is. Írásait számos folyóirat közölte. 1930 tavaszán Domokos Pál Péterrel és Nagy Imrével együtt Csíkszeredában nagyszabású néprajzi és művészettörténeti kiállítást rendeztek, e gyűjteménnyel tulajdonképpen lerakták a csíki múzeum alapjait. 1941-től Kolozsváron élt, ebben az időszakban Kalotaszegen végzett néprajzi gyűjtéseket. Legjelentősebb dolgozatait 1976-ban tette közzé Életforma és anyagi műveltség c. kötetében. Munkásságának jelentős része kiadatlan maradt. Hagyatékának gondozója a Kriza János Néprajzi Társaság, amely igyekszik Vámszer Géza méltatlanul elhallgatott munkásságának értékeit közkinccsé tenni, támogatásával jelent meg a Csík vármegye településtörténete (Csíkszereda, 2000; 2. kiad. 2007.) című kötet. (Kolozsváron halt meg, 1976. szeptember 21-én).