115 éve

1906. november 27. Nagyszebenben meghalt Glósz Miksa tanár, tankönyvíró és tudós könyvtáros, bibliográfus, a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium tanára és tanári könyvtárának őre.
Tanári tevékenysége mellett a csíksomlyói gimnáziumban könyvtárosként is jelentős tevékenységet végzett. Csíksomlyóra helyezésétől kezdve érdekelték a csíksomlyói Ferenc-rendi kolostorban működő, 1675-ben Kájoni János által alapított nyomdában nyomtatott könyvek, valamint a szerzetesek régi könyvtárának története. A ferences nyomda és könyvtár történetének kutatása szempontjából figyelemre méltó Glósz tevékenysége. 1884-ben Csíksomlyón adta ki egyik jelentős munkáját, A csíksomlyói szent-ferenzcrendi szerzetesek nyomdájában az 1662-1884-ik évben megjelent könyvek és nyomtatványok teljes czímtárát. A kiadvány a nyomda történetével foglalkozó kutatások egyik jelentős forrása (a címben az 1662-es évszám elírás, a nyomda alapítási éve 1675).
Összeállította és 1885-ben kiadta A csíksomlyói szent ferencz-rendi szerzetesek könyvtárában található régi magyar könyvek jegyzékét.
Imets Fülöp Jákó, aki 1870-től került a csíksomlyói gimnázium élére igazgatóként, az iskola korszerűsítésére törekedett, 1884-ben bízta meg Glósz Miksát a tanári könyvtár irányításával. Glósz a kor követelményeinek megfelelően újrarendezte a könyvtárat és elkészítette cédulakatalógusát. Erről a munkájáról adta ki A csíksomlyói rom. kath. főgimnasium tanári könyvtárnak vázlatos története című dolgozatát, amely az 1886-ban és 1888-ban kiadott gimnáziumi értesítőkben jelent meg két részben. Munkái jelentős könyvtártörténeti forrásmunkák. (A szlovákiai Szepestamásfalván született, 1845. október 12-én.)

155 éve

1866. november 18. Csíkkarcfalván született Bartalis Ágoston jogász, közíró, helytörténész. Munkái a székely kivándorlás kérdéseivel foglalkoztak.

Jogot végzett Kolozsváron, majd a közigazgatásban tevékenykedett Csíkvármegyében. Csíkszentmártonban és Csíkszeredában volt főszolgabíró. A Csíkmegyei Gazdasági Egylet újjászervezője, a szövetkezeti mozgalom elindítója. A székelyföldi tízesek ismertetésével elnyerte a Milleker Rezső földrajztudós (Debrecen) alapította pályadíjat.
Munkái a székely kivándorlás kérdéseivel foglalkoztak. Jelentős a Csíki Lapokban folytatásokban közölt Csík-Menaság székelyei című szociográfiai munkája, amely Budapesten 1901-ben önálló kötetben is megjelent Segítsünk a székelyeken címmel (Egyed Ákos közölte újra A megindult falu című kötetben, Bukarest, 1970), amely rámutatott az eladósodás és kivándorlás kérdéseire.
A csíki székelység alapvető kérdései – Mit adjon a város a falunak (Csíkszereda, 1931.) c. munkája ugyancsak a kivándorlás kérdéseit tárgyalja. (Csíkszeredában halt meg 1935-ben).

135 éve

1886. november 6. Kézdivásárhelyen született Bányai János geológiai szakíró, szerkesztő, tanár, a Székelység című folyóirat alapítója és szerkesztője.
Munkái Erdély földrajzi viszonyaival, a Székelyföld geológiájával és hasznosítható ásványi kincseivel, fürdőivel, borvizeivel foglalkoznak. A középiskolát szülővárosában, az egyetemet Kolozsváron és Budapesten, majd Jénában és Berlinben végezte. 1942-ben Szegeden avatták doktorrá. 1908-1919 között Abrudbányán, 1921-1931 között Székelykeresztúron a tanítóképző tanára volt. 1931-től Székelyudvarhelyen élt, 1931-től 1945-ig itt tanított. Tanári munkássága mellett geológiai tevékenységet folytatott, 1931-1944 között a Székelyföldet és népét ismertető, 14 évfolyamot megért Székelység című havi folyóirat főszerkesztője volt. Mintegy ötszáz közérdekű írása jelent meg különböző erdélyi és magyarországi lapokban, szakfolyóiratokban. Számos hazai és külföldi kutatóintézet külső munkatársa volt. Már 1913-ban, majd 1921-ben felkérték a budapesti, illetve a bukaresti Földtani Intézet külső munkatársának. Első ásványvizekkel foglalkozó tanulmánya Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához címmel 1929-ben, a Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvében jelent meg. Ettől kezdve munkásságának java az ásványvizek kutatásával kapcsolatos. A korondi Aragonit terület geológiai viszonyai című munkájáért magkapta 1929-ben a Magyar Természettudományi Társulat Bugát Pál-nagydíját. 1940-ben a Földtani Társulat tagja lett, 1941-ben a Kelet-Erdélyi és Székelyföldi Fürdőszövetség alelnöke és az Orbán Balázs Borvízkutató Intézet szervezője. A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványkincseiről megjelent kötete (Bukarest, 1957), valamint a tartománybeli ásványvizek és gázömlések monográfiái ma is alapmunkának számítanak. 1965-ben a Magyar Földtani Társulat arany diplomával tüntette ki. Székelyudvarhelyen a Bányai János Műszaki Szakközépiskola viseli a nevét. (Székelyudvarhelyen halt meg 1971. május 13-án).