András Ignác helytörténész, néprajzi író legújabb, Kászonszéki lélekharangok című kötetét népes érdeklődő közönség jelenlétében mutatták be a Kájoni János Megyei Könyvtárban, 2016. március 17-én délután. A rendezvényen a kötetet megjelentető kolozsvári Verbum Kiadó képviseletében Gál György Attila vett részt, aki a kiadó tevékenységét és legújabb kiadványait ismertette, dr. Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens méltatta a szerző munkásságát és a kötetet.

András Ignác a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatójaként, pedagógusként tevékenykedik, ugyanakkor helytörténészként, néprajzkutatóként évtizedek óta gyűjti a Kászon község településeinek történetére, múltjára, néprajzára vonatkozó adatokat. Kászonszék múltját feltáró és bemutató munkásságáért több rangos díjban részesült, idén januárban vehette át Csíkszeredában tanítványával együtt a Németh Géza- emlékdíjat, a magyar kultúra megőrzéséhez és megmaradásához hozzájáruló munkásságáért.
A kolozsvári Verbum Kiadó gondozásában 2008 óta jelennek meg Kászonszék településeinek történetét, sajátos szellemi örökségét, népi gyógyászatát és a kászoni oktatás évszázadait bemutató kötetei. 2015-ben jelent meg a legújabb, Kászonszéki lélekharangok. Kászonszéki templomok, kápolnák, események és emberek a századok forgatagában címmel. A monografikus igénnyel készült kötet fejezeteiben színes, dokumentumértékű fotókkal illusztrálva, számos forrásértékű dokumentumot közzétéve mutatja be a kászoni egyházközségeket, a települések templomait, kápolnáit, a hozzájuk kapcsolódó nevezetes kászoniak életrajzát, a közösség emlékezetében fennmaradt történeteket.
„Az egykori Kászonszék templomai és a köréjük szerveződő közösség, hozzájuk kötődő emberi sorsok, történelmi események bemutatására vállalkozom ezzel az írással, abban a reményben, hogy minden adat hozzájárul a földrajzilag viszonylag zárt világban élő kászoni ember egykori szellemi kultúrájáról, életéről és történelméről alkotott kép hitelkessé tételéhez. Lélekharangokat akarok kongatni, emlékeztetve a múltra, melynek ismerete nélkül gyökértelenekké válhatunk." – olvashatjuk a könyv bevezető fejezetében.
A kászoniak zárt, hagyományőrző és mindig értékteremtő világába próbál betekintést nyújtani, teljesebbé, hitelesebbé tenni a kászonszékről kialakult képet – fogalmazza meg a kötet utolsó soraiban a szerző.
Dr. Balázs Lajos néprajzkutató méltatásában rendhagyó útikönyvnek, forrásértékű településtörténetnek, áhitattörténetnek nevezte András Ignác kötetét. A könyv nemcsak Kászonról szól a kászoniaknak, hanem az egész Székelyföldről, bizonyság arra, hogy sokszínűségében él az egyetemes magyar kultúra. András Ignác könyve, és előző kötetei is elkötelezettségből fakadtak, amely nem más, mint meggyőződés arról, hogy létünk minden bizonyságát óvni, védeni kell, mert ezek képezik minden közösség közösségi emlékzetét – hangzott el a méltatásban.
András Ignác beszélt azokról a személyes élményeiről is, amelyek arra késztették, hogy a Kászonszéki lélekharangok címet válassza kötete címéül. Vetítéssel kísért képes bemutatójában a különböző korokban épült kászoni templomok és kápolnák történetéről mesélt a jelenlevőknek. Meggyőződése, hogy a kövek is beszélnek, csak nem mindig értjük azt az üzenetet, melyet régmúlt évszázadokról regélnek nekünk – fejtette ki előadásában. 1701-ig egy egyházközség volt Kászonszéken, a falvak különválása után kezdtek épülni a kápolnák. Kivétel a kászonimpéri és feltízi kápolna, ezek jóval régebbiek, a 14. századig vezethető vissza történetük. 1792-ben kezdték építeni az újfalvi templomot, 1868-ban a kápolnát, 1908-ban a jakabfalvi templomot. Természetesen mindenik kápolna viseli az illető korszak stílusjegyeit. Nagyon sok legenda fűződik a kápolnákhoz, néhányat ezek közül el is mesélt András Ignác, például a Szent Katalin-kápolna építéséhez fűződő legendát, kutatásai során meggyőződött arról, hogy ezeknek a történeteknek általában mindig van valamilyen valós történelmi alapja.
„Ha a felhalmozott igazi anyagi és szellemi értékek az utókor számára követendő szellemi értéket jelentenek évszázadok múlva is, jogosan mondhatjuk el, hogy létrehozójuk nem élt hiába. Bizonyosan a templomok köré szerveződött egykori kászoni emberek is olyan hagyatékot teremtettek a földrajzilag silány vidéken, a történelem állandó kavargó kegyetlenségei közepette, melyek átmentése az eljövendő nemzedékek számára kötelességünk." – fogalmazta meg könyvének utószavában.