1892. január 01. Csíkkarcfalván született Lukács István Manszvét, OFM teológiatanár, hitszónok, Erdély népmisszionáriusa.
1892. január 01. Csíkkarcfalván született Lukács István Manszvét, OFM teológiatanár, hitszónok, Erdély népmisszionáriusa.Mikházán 1909-ben lépett a Ferenc-rendbe. Majd Medgyesen és Vajdahunyadon filozófiát és teológiát tanult. 1916-bahérvn Gyulafeáron szentelték pappá, hitszónokként tevékenykedett. 1924- től Csíksomlyón a ferences papnevelde tanára volt. 1947- től mint az Erdélyi Ferences Rendtartomány őre, a szárhegyi kolostorban élt. 1948- ban Szatmárnémetiben volt misszionárius. Több mint 500 népmissziót - lelkigondozást és lelkigyakorlatot – tartott. Sikerének titka mélységes hite, meggyőző szava és egyszerű beszéde volt. Rendszerellenes uszítás vádjával másfél évre bebörtönözték. 1951 augusztusában a máriaradnai gyűjtőtáborba hurcolták, 1951-58 között kényszerlakhelyes volt Esztelneken. Írásait különböző katolikus lapok, folyóiratok közölték. A két világháború között Kolozsváron adták ki munkáit: Kegyhelyeink (1926); Ne légy babonás. 1-2. kötet. (1929); Népmisszió. Útmutató a népmissziót rendező főtisztelendő papság részére (1931); Arkangyal pallosa v. szabadulás az ördögi italtól (1938); Kövess engem. Missziós beszédei. 1-3. kötet ( 1939-41). (Esztelneken halt meg, 1958. július 24-én.)