60 éve

1962. február 28. Csíksomlyón meghalt Wégerné Földes Anna írónő.

A tanítóképző elvégzése után szülőfalujában, Csíksomlyón tanított. Katolikus  irodalmi folyóiratok munkatársa volt. A testvére, Földes Zoltán által szerkesztett Angyalkert (majd Erdélyi Kis Pajtás) című gyermekújság főmunkatársa volt 1929-1930-ban.A 20. század húszas-harmincas éveiben több erdélyi folyóiratban jelentek meg novellái, a Hírnök, a Napkelet, a Csíki Lapok gyakran közölte elbeszéléseit. Az Aracs patak partján című novellájával a Hírnök keresztény társadalmi és művészeti folyóirat pályázatán harmadik díjat nyert 1922-ben. Termékeny írónő volt, több kötete is megjelent: Mária dalok (Budapest, 1913), Egy cselédlány története. Szent Zita élete (Kolozsvár, 1926); Székely ciprusok (elbeszélések, Kolozsvár, 1928), Zengő hegyek alján. Székely novellák (Csíkszereda, 1939). (1880. október 1-én született Csíksomlyón).

30 éve

1992. február 18. Budapesten meghalt Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörténész, író. 

Kutatási területe a népzene és zenetörténet. A moldvai csángó népcsoport legismertebb kutatója. Szabó T. Attila nyomán méltán nevezték a csángók vándorapostolának. A 18. századi magyar zenei emlékek, kéziratos források felkutatása és feldolgozása terén is jelentős a munkássága. A csíksomlyói tanítóképzőben tanult, a budapesti Tanárképző Főiskolán matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. 1926-ban hazatért Csíkszeredába, a tanítóképzőben tanított. 1931-ben megalapította a Csíki Néplapot. Egyik kezdeményezője volt a csíki múzeum létrehozásának és az Ezer Székely Leány néptánc- és népviseleti találkozó elindításának (1931). 1940-ben Kolozsváron az Állami Tanárképző igazgatója, 1943-ban a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán doktorált. 1944 őszén családjával Budapesten telepedett le, ahol 1945-től a minisztériumban dolgozott, 1948-ban elbocsátották, később 1961-es nyugdíjazásáig Budapesten tanított. Számos cikke, írása jelent meg különböző erdélyi lapok hasábjain, magyarországi néprajzi és irodalomtörténeti szaklapokban. 1929-ben járt először Moldvában a csángóknál, gyűjtötte az ott élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot. A moldvai magyarság című munkájának első kiadása 1931-ben jelent meg Csíksomlyón (1934-től több kiadásban megjelent Kolozsváron, majd bővített, átdolgozott kiadását 1987-ben Budapesten adták ki). Bartók és Kodály munkásságának népszerűsítője, népdalgyűjtő tevékenységük egyik folytatója. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János Cantionale Catholicum című énekgyűjteményét és Petrás Incze János Tudósítások című munkáját az "...édes Hazámnak akartam szolgálni" című kötetben (Bp., 1979). Könyvet írt Márton Áron püspökről: Rendületlenül. Márton Áron, Erdély püspöke (Szeged, 1989). Csíksomlyón egészalakos szobra áll – Bodó Levente szobrászművész alkotása – a volt csíksomlyói római katolikus gimnázium épülete, jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kollégiuma előtt. (Csíkvárdotfalván [Csíksomlyó] született 1901. június 28-án)

85 éve

1937. február 13. Baján meghalt Nagy István festőművész. A 20. század magyar képzőművészetének kimagasló egyénisége. Kolozsváron tanítóképzőt végzett, a budapesti Mintarajziskolában szerzett tanári oklevelet 1892-ben. A Csíki Magánjavaktól kapott ösztöndíja tette lehetővé, hogy külföldi tanulmányokat végezhessen. Müncheni, párizsi és itáliai tanulmányok után tíz év után tért haza, első kiállítása 1902-ben Csíkszeredában nyílt meg. Közel másfél évtizedig visszavonultan élt, többnyire szülőfalujában. Közben bejárta szűkebb szülőföldjét, Csíkban és Gyergyóban festett. Míg pályája kezdetén főként portrékat készített, addig a természetben tett séták hatására a tájképek kerülnek előtérbe.
Részt vett az első világháborúban, Galíciában és Olaszországban számos katonaportréja és harctéri jelenete készült, rajzművészete a harctereken teljesedett ki. Az 1920-as években Baja, Szentes és Kecskemét környékén festett. 1923-ban gyűjteményes kiállítását szervezték meg Budapesten a Nemzeti Szalonban, kiállítását elismerés követte. Korának egyik megbecsült, népszerű alkotója. Erdélyben több kiállítása is volt az 1920-as években. A kortárs szellemi-irodalmi élet alkotóiról készült arcképeinek megfestésére a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon írói körével ápolt kapcsolatai ösztönözték. 1933 után végleg Baján telepedett le. Stílusának nem voltak előzményei sem az előtte alkotók, sem kortársai munkáiban. Lírai hangulatú tájképeit a szülőföld csodálatos természete inspirálta. Általában kevés színt használt, de azokat mesterien alkalmazta. Jellegzetesek fekete-fehér szénrajzai, a szénnel feketített sötétzöldes és rőtvöröses festményei is. Több mint 4000 művét tartják számon, ezek többsége ma három országban található meg (Románia, Szerbia és Magyarország), legtöbbet a bajai Nagy István Képtárban őriznek, amely 1985-ben nyílt meg, a Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be képeit. A művész nevét viseli szülőfaluja általános iskolája és a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola. (Csíkmindszenten született, 1873. március 28-án). 

145 éve

1877. február 8. Zetelakán született Bíró Lajos, tanár, szerkesztő, tanulmányíró, a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Kézdivásárhelyen megalapította és szerkesztette a Székely Hírlapot (1967-ben halt meg).