55 éve

1967. november. 30. Budapesten meghalt Gaál Alajos orvos, szerkesztő, közíró. 1918-tól Gyergyóalfaluban járási, 1924-től Gyergyószentmiklóson körorvos. A Székely Szó szerkesztőjeként a székelység gazdasági helyzete foglalkoztatta. Jegyzetek Gyergyó gazdasági csődjéhez c. tanulmánya önállóan is megjelent. Székely guzsalyos c. daljátékát 1925-ben mutatta be a kolozsvári Magyar Színház. (Gyergyóditróban született 1889-ben).

95 éve

1927. november 29. Gyergyóditróban született Tarisznyás Márton helytörténész, néprajzkutató, muzeológus. Középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson végezte, történelem-földrajz szakos diplomát szerzett Kolozsváron. 1952-től haláláig az általa megszervezett Gyergyói Múzeumot vezette. Gyergyó anyagi kultúrájával és történetével, valamint az erdélyi örménység történeti néprajzával foglalkozott. Főműve Gyergyó történeti néprajza. Tíz tanulmány. (Buk., 1982; Bp., 1994). (Gyergyószentmiklóson halt meg 1980. október 9-én).

55 éve

1967. november 19.  Debrecenben meghalt Ferencz Béla újságíró. A csíkszeredai katolikus gimnáziumban tanult. Csíkszeredában, majd Nagyváradon jelentek meg írásai a napilapokban. Csíkvármegye monográfiája a legrégibb időktől napjainkig c. munkáját 1935-ben Csíkszeredában adták ki. (Csíkcsomortánban született 1905. július 12-én).

70 éve

1952. november 16.  Budapesten meghalt Farcádi Sándor költő (családi nevén Sándor Áron). 1920-tól Brassóban tisztviselő volt, 1942-ben Budapestre költözött. Írásait a két világháború között erdélyi lapok közölték. 1925-től  a Brassói lapok kritikusa, Verseskötetei Brassóban jelentek meg: Fenyő a Hargitán (Brassó, 1923), Szánts, ekém, szánts. (Brassó, 1931). (Farcádon született 1889. december 23-án).

135 éve

1887. november 14. Brassóban született Áprily Lajos költő, műfordító.

Családi nevén Jékely. Természetszeretetét Parajdon töltött gyermekkora alapozta meg, tizenkét éves koráig itt élt családja, elemi iskolába is itt járt, a középiskola első két osztályát Székelyudvarhelyen végezte, majd Kolozsváron folytatta. Magyar-német szakos tanári képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen. A nagyenyedi Bethlen Kollégium majd a Kolozsvári Református Kollégium tanára volt. Első verseskötete 1921-ben jelent meg Kolozsváron Falusi elégia címmel. 1928-tól az Erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztője volt. 1929-ben Budapestre költözött, itt tanított, tíz évig a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója volt. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1941-től Parajdon egy erdei boronaházban töltötte nyarait. 1944-ben nyugdíjba vonult, Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le. Nagy formaművész, a klasszikus költői formák őrzője és megújítója. Lírája halk szavú, formai tökélyre törekvő, legfőbb ihletője az erdélyi táj, a természet, a klasszikus ókor kultúrája, az emlékezés és a magány. Jelentős műfordítói tevékenysége is, legszámottevőbbek német, orosz és román fordításai. 1954-ben József Attila-díjjal, 1962-ben Munka Érdemrenddel töntették ki. 1939-ig számos kötete jelent meg: Esti párbeszéd (Dicsőszentmárton, 1923);  Versek (Budapest, 1925); Rasmussen hajóján (1926); Vers vagy te is (Kolozsvár, 1926); Ida-hegyi pásztorok (verses dráma,  Kolozsvár, 1929); Az aranymosó balladája (Budapest,1934); A láthatatlan írás (Kolozsvár, 1939). Az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra kötettel: Ábel füstje. Válogatott versek (Budapest, 1957); Az aranyszarvas (műfordítások, 1964); Jelentés a völgyből ( 1965); Fecskék, őzek, farkasok (állattörténetek, 1965);  Fegyvertelen vadász,  A kor falára  (1967). Posztumusz verseskötete: Akarsz-e fényt? (1969). A költő emlékét Parajdon az Áprily Lajos Közművelődési Egyesület ápolja, 1991-ben avatták fel az Áprily Lajos-emlékházat, a parajdi általános iskola a költő nevét vette fel. (Budapesten halt meg 1967. augusztus 6-án).

185 éve

1837. november 12.  Nagytusnádon született Imets Fülöp Jákó író, tanár, kanonok. 1871-től 21 éven át a csíksomlyói gimnázium igazgatója volt, az iskola tanári könyvtárának alapítója (1877).  Korszerűsítette az iskolát, 1871-91 között szerkesztette az iskola értesítőit, amelyekben több tanulmányát  is közzétette. A moldvai csángóknál 1868-ban tett útjáról dokumentum értékű beszámolót írt, amelyet Utazás Moldva-Oláhhonban címmel adtak ki Marosvásárhelyen 1870-ben. Életrajzát Antal Áron közölte a csíkszeredai főgimnázium 1912-13. évi értesítőjében. (Nagytusnádon halt meg 1912. október 24-én).

10 éve

2012. november 9. Székelyudvarhelyen meghalt Páll Lajos képzőművész és költő. A képzőművészet iránti érzékenysége, tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Trózner József tanár javaslatára tanulmányait Marosvásárhelyen a képzőművészeti iskolában folytatta. Tizedik osztályos volt, amikor verseit közölte az Igaz Szó folyóirat. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben festészet szakon kezdte el, de nem fejezte be, mert az 1956-os szabadságharccal szimpatizált, ezért 1958-ban bebörtönözték. Kolozsváron, Szamosújváron raboskodott, majd a Duna-deltába vitték kényszermunkára. 1962-ben szabadult. Korondon élt és dolgozott.  Szülőfaluja és annak tágabbra nyitott környéke ihlette egyéni stílusú, élénk színekben ragyogó, életszeretetet sugárzó festményeit és melankolikusabb, borúsabb világlátásról valló költeményeit. Első egyéni kiállítása 1965-ben Marosvásárhelyen volt, ezt követően itthon és külföldön is számos tárlaton bemutatkozott. Alkotásai számos magángyűjteményben és képtárban megtalálhatók, többek közt a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában.
Első verseskötete Fényimádók címmel 1970-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó Forrás sorozatában, ő maga illusztrálta, akárcsak a következőket (Köves földek, Szárazvillámlás, Partraszállás, Három csűrben, Andromakhé uszályán). Munkásságát 1995-ben Aranka György irodalmi díjjal, 1998-ban Pro Cultura Hungaricana-díjjal ismerték el. 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, 2011-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal tüntették ki, 2006-ban megkapta az ’56-os aranykeresztet. 2011 decemberében vette át a Szervátiusz-díjat. Korondon a kalondai római katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra. Az Erdély Művészetéért Alapítvány 2013 áprilisában Budapesten Páll Lajos-emlékkiállítással ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. Székelyudvarhelyen 2013-ban és 2014-ben rendeztek emlékkiállítást munkáiból. (1938. április 2-án született Korondon).