30 éve

1994. december 27. Csíkszeredában halt meg Bálint András újságíró. A kolozsvári Babeş-Bolyai  Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1965-ben.  1968-tól 1994-ig,  52 éves korában bekövetkezett haláláig, a Hargita, később Hargita Népe napilap munkatársa, szerkesztője volt.  Emlékére alapították a Bálint András-díjat, amelyet halálának évfordulóján, évente tehetséges fiatal újságíróknak adnak át. Bálint András cikkeinek válogatása: Menetközben, Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 1999. 1999. december 27-én a Hargita Népe szerkesztőségében felavatták Bálint András emléktábláját, Nagy Ödön szobrászművész alkotását.  (Kőrispatakon született 1943. május 21-én).

70 éve

1954. december 24. Kolozsváron halt meg Szopos Sándor festőművész, könyvillusztrátor. A csíksomlyói római katolikus gimnáziumban érettségizett, a budapesti képzőművészeti főiskolán tett tanárvizsgát.Tanított Gyergyóditróban, Gyergyószentmiklóson és Kolozsváron, élete java részét Désen, majd Kolozsváron élte le. Désen festőiskolát működtetett. 1940-ben Corvin koszorúval tűntették ki. A Madéfalvi veszedelem c. festményét 1941-ben díjazták, a Lármafa c. festményéért 1942-ben Lotz Károly díjat kapott. Munkái megtalálhatók kolozsvári, Marosvásárhelyi és budapesti múzeumokban, valamint a csíkszeredai múzeumban is. Könyveket is illusztrált: pl. Színi Lajos köteteit: Az őzolló (1926), Nyüszkölés a feredőn s a nagy víz martján (1937). Önvallomása Az élet érdekel csupán címmel jelent meg a Pásztortűzben (1931/10).

Születésének 125 éves évfordulójára 2006 novemberében emlékkiállítást rendeztek Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban. (125 éve született Szopos Sándor . Emlékkiállítás. In.: Szereda.Origo 2006/3.). (Csíkszeredában született, 1881. szeptember 8-án).

140 éve

1884. december 15. Csíkszentgyörgyön született Márton Ferenc  festőművész, grafikus, szobrász.

Középiskoláit a csíksomlyói  főgimnáziumban végezte, majd   Budapesten a Mintarajziskolában Székely Bertalan és   Hegedűs László tanítványa lett.  A csíki nép által adományozott és   gyűjtött ösztöndíjjal eljutott Drezdába   és Bécsbe. 1908-ban szerepelt először  a budapesti Nemzeti Szalon őszi tárlatán, főleg a székely népéletből vett, grafikai hatású, szenvedélyes szecesszionista ízű képeivel. Monumentális festményei: Gátkötő székelyek(1912), Erdőírtás Csíkországban (1913) a szecesszió kései visszfényét tükrözik. Ugyancsak 1908-ban harmadik díjat nyert egy londoni plakátversenyen. 1913-ban Csíkszeredában festett, a Csíki magánjavak megbízásából elkészítette Becze Antal és Tivai Nagy Imre portréját, amelyek az első világháború alatt megsemmisültek. Frontkatonaként szolgált az első világháborúban, rajzokban örökítette meg tapasztalatait. Budapesten telepedett le, 1925-től szobrászattal is foglalkozott. Olajképeken kívül több alkalmi rajzot készített, említésre méltók az Érdekes Újságban megjelent rajzai. Rajzait akadémista hagyománytisztelet és technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a kortársakról készült rajzai, irodalmi illusztrációi. Alkotásai között mintegy 10 000 darab grafika található. Rajzolt postabélyegeket és faragott emlékműszobrokat. Élete vége felé áttért a szobrászati és építészeti pályára. Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket. Utolsó szobrászati alkotása a debreceni honvéd bronzszobra. Művei megtalálhatók a budapesti Történeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és a Csíki Székely Múzeumban, a sepsiszentgyörgyi képtárban, és a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Nevét a csíkbánkfalvi általános iskola   viseli. (1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra.)

30 éve

1994. december 14. Budapesten halt meg Kristó András geológus, tanár, földrajzi szakíró. Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai gimnáziumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-geológia szakán tanári oklevelet szerzett. Pályáját hidrogeológusként a sepsiszentgyörgyi borviztöltő vállalatnál kezdte, 1954-ben hazatért Csíkba, előbb a csíkkarcfalvi és csíkszentkirályi, csíksomlyói általános iskolákban tanított, 1956-1958 között Csíkszeredában és Csíksomlyón tanított, 1959-1965 között a csíkszeredai gimnázium igazgatója volt. 1968-tól Hargita megye főtanfelügyelő-helyettese, 1972-től Balánbányán tanított általános iskolában, 1987-től nyugdíjazásáig újra Csíkszeredában középiskolai tanár. A Hargita megyei Földrajzi Társaság elnökeként sokrétű tevékenységet fejtett ki. Mint geológus, a Nagyhagymás-Gyilkos-tó hegyvonulat és a Csíki-medencék geomorfológiájának és hidrológiájának volt kitűnő szakértője. Első tudományos dolgozata Adatok a csíkszentkirályi „Borsáros" borvízes láp hidrográfiájához címmel a sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum évkönyvében jelent meg 1955-ben. Főleg a Csíki- és Kászoni medencék környékén, a Hargitán, a Vargyas mentén végzett kutatómunkát. Szaktanulmányait a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai és székelykeresztúri múzeumok kiadványai, valamint hazai és magyarországi szakfolyóiratok közölték, részt vett a Hargita megye földrajza c. tankönyv összeállításában. Nemcsak szakirodalmi munkássága jelentős, számos környezetvédelmi és ismeretterjesztő írása is megjelent különböző kiadványokban, tudományos munkák és turisztikai útikönyvek társszerzője. Jelentősebb munkái: A Csíki-medence földtörténete.  In: A Csíki Múzeum Közleményei  (Csíkszereda, 1956); Hargita megye útikönyve (társszerző,  Csíkszereda, 1973), Adalékok a Csíkszereda környéki ásványvizek hidrogeológiájához.  In: Hargita megye természetes gyógytényezői (Csíkszereda, 1974); Románia ásványvizei (Kisgyörgy Zoltánnal, Bukarest, 1978). Románia folyóteraszai.  Földrajzi Közlemények (1985/1).  A Csíki-medencék vidékének környezetvédelmi értékelése és környezetszennyező gócai. Csíki Zöld Füzetek. 1. (Csíkszereda, 1994). A Beszélő tájak címmel 2008-ban megjelent gyűjteményes kötet (Székelyudvarhely, Agora,) Kristó András több jelentős tanulmányát foglalja magába, róla szóló méltatásokat is tartalmaz, tisztelgés munkássága előtt. Önéletrajza, Mindig közel voltam a földhöz címmel a csíkszerdai Márton Áron Gimnázium 1995-ös évkönyvében olvasható. (Csíkszentkirályon született, 1930. június 10- én).

130 éve

1894. december 13. Budapesten meghalt Xantus János néprajzkutató, természetkutató, a MTA levelező tagja. 

A csíktaplocai származású Xantus Ignác fia. Jogi tanulmányait követően 1847-ben ügyvédi vizsgát tett. 1848-ban előbb nemzetőr, majd honvéd, 1849 febr.-jában Érsekújvárnál elfogták mint hadnagyot és Königgrätz várába zárták. A szabadságharc bukása után osztrák ezredbe sorozták. Elbocsátása után Prágában magyar emigránsokkal lépett kapcsolatba, mire újra besorozták. 1850-ben Anglián át az USA-ba szökött. Indiana állam területén topográfiai felméréseket végezve (1853 Texas; 1855 Kansas; 1857 D-Kalifornia) állat- és növénytani anyagot gyűjtött a Smithsonian Institution számára; az intézet segítségével az Magyar Nemzeti Múzeum is kapott tőle anyagot. 1858-1861 közt az USA tengerészeti mérnökkarának kapitányaként meteorológiai megfigyeléseket végzett a Csendes-óceánon. 1861 végén hazatért Magyarországra, de a politikai körülmények miatt 1862-ben újra visszautazott, 1864-ben végleg hazajött. Részt vállalt a pesti állatkert létrehozásában, amelynek  megnyitásától (1866) igazgatója volt. 1868-ban a kormány megbízásából Dél-Kelet-ázsiai expedícióra indult. Gyűjteménye lett a Néprajzi Múzeum alapja.

Xántus 1872-től az Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őre, 1873-tól igazagatója volt. Önálló néprajzi múzeum megalapításán munkálkodott, mely csak élete alkonyán valósult meg. Alapító tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, 1890-ben alelnökké is megválasztották.

1892-ben a Néprajzi Társaságnak is az elnöke lett. Írt magyar, angol, spanyol, német és latin nyelven. Főbb művei: Xantus János levelei Éjszakamerikából (Pest, 1858); Utazás Kalifornia déli részeiben (Pest, 1860); A közoktatási minister megbízásából 1869 – 70-ben Keletázsiában...gyűjtött...népismei tárgyak leíró sorozata (Pest, 1871); Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum népismei gyűjteményében (Bp., 1874); Néhány hét Ceylon szigetén (Bp., 1877); Úti emlékek Singapore és vidékéről (Győr, 1879); Borneo szigetén (Győr, 1879).

Xántus János elborult elmével, 1894. december 13-án hunyt el Budapesten. Hamvait a Kerepesi temetőben (Fiúmei Úti sírkert) helyezték örök nyugalomra. A csíktaplocai általános iskola viseli nevét. (Csokonyán született 1825. október. 5-én).

200 éve

1824. december 11. Csíkdelnén született Benkő Kálmán színész, író.

Eredeti neve: Benő István Kálmán. Iskoláit Csíksomlyón, Kolozsváron és Egerben végezte. 1843-tól Gyöngyösön volt színész. 1847-ben Csabai Pál társulatában, 1848-ban Esztergomban játszott. Ott mutatták be első darabját, Jellasics bevonulása Magyarországba c. 1850-1853 között a Nemzet Színház tagja volt, majd ugyanott 1857-1880 között színész és könyvtáros. Közben Láng Boldizsárnál működött. Több mint félszáz darabot írt és fordított. Fontosabb szerepei: Pisze (Abonyi L.: A betyár kendője); Gyalu (Shakespeare: Szentivánéji álom). Színészettörténeti munkája: Magyar színvilág. Történeti és statisztikai almanach a színművészet köréből, 1565-1872 (Pest, 1873), a magyar dráma és színészet történetének fontos forrása.  Fontosabb művei: Rontó Pál (1862); Bem hadjárata (1869); Ubryk Borbála (1869); Bukow, a székelyek hóhéra (1883); A vén székely (1886); Gábor Áron (1891).  (Budapesten halt meg, 1890. október 25-én).

65 éve

1959. december 9. Ecsmiadzin-ban (Örményország) meghalt Bodurján János Megerdics, Csíkszépvízen az utolsó örmény szertartást végző plébános. Nagyműveltségű tudós, a csíkszépvízi nyomda vezetője volt, örmény elbeszéléseit is itt nyomtatta ki A vörös hold címmel 1932-ben. Bukarestbreen 12 kötetes örmény lexikont adott ki.1959 elején I Vazken katholikosz meghívta  Örményországba, hogy a Nagy Örmény Enciklopédián dolgozzék, itt halt meg röviddel Ecsmiadzinbe érkezése után. (1881. október 8-án született, Bartizag/Partizag Törökország) Forrás: Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények története. Kolozsvár, 2006. 

115 éve

1909. december 2. Csíkszentdomokoson született Kurkó Gyárfás, regényíró, publicista, közéleti személyiség.  

Alapító tagja volt az Országos Magyar Párt ellenzékéből 1934-ben létrehozott Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ), amelynek Brassó megyei, majd országos elnöke is volt. Részt vett az ún. Vásárhelyi Találkozón (1937). Gazdasági jellegű kezdeményezésekkel, javaslatokkal igyekezett az erdélyi magyarság felemelkedésének ügyét szolgálni. A MADOSZ az ő elnökletével illegálisan folytatta tevékenyégét. A háború után, 1944 októberében, javaslatára a MADOSZ kiszélesült, Magyar Népi Szövetség néven. A szervezet elnöki tisztét 1947-ig töltötte be. Az egypártrendszer kialakulásának idején félreállították a politikai életből. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték. 1964-ben szabadult, 1968-ban rehabilitálták, a közéletbe azonban nem tudott többé bekapcsolódni. Publicisztikai írásait a kolozsvári Világosság, a Falvak Népe, az Utunk, valamint a brassói Népi Egység közölte. Az utóbbinak alapítója volt 1944-ben, és 1947-ig felelős szerkesztője. Jelentős irodalmi alkotása, a Nehéz kenyér című önéletrajzi regénye 1949-ben jelent meg, a csíki falusi szegénység életének hiteles rajzát nyújtja. A szerző szabadulása után tovább írta élete történetét, ebből csak egy töredék jelent meg Inasélet, 1933 címmel a Korunk 1969/2. számában, Balogh Edgár bevezetőjével. Cikkeiből és a róla szóló írásokból összeállított gyűjtemény Kurkó Gyárfás emlékére címmel a budapesti Kossuth Kiadó gondozásban jelent meg 1987-ben. (Lipcsey Ildikó szerkesztésében) (Brassóban halt meg, 1983. május 21-én).