Az úrihímzés helye a nemzeti értéktárban címmel jelent meg Kisné Portik Irén néprajzkutató legújabb kötete a gyergyószentmiklósi Mark House kiadó gondozásában. A magyar kultúra napja alkalmából, a Hon a hazában címmel szervezett Hargita megyei rendezvények sorában mutatták be a kötetet, 2022. január 25-én, a bemutatón a szerzővel Böjte Andrea-Mária beszélgetett a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. Az eseményt a Gránátalma Egyesület a Kájoni János Megyei Könyvtárral karöltve szervezte, Hargita Megye Tanácsának támogatásával. Kisné Portik Irén néprajzkutató az úri hímzés és a népi varrottasok, az írott tojások és a székely népviselet motívumkincsének szakértője. A Gyergyószentmiklóson élő néprajzkutató évtizedek óta fáradhatatlanul gyűjti, őrzi és továbbadja a páratlanul gazdag népi motívumkincset. A Gránátalma Egyesület vezetőjeként oktatja is az úrihímzés és a népi hímzések technikáját a Kárpát-medencében megőrzött eredeti minták alapján. Részletek:
"A magyar hímzéskultúra még a III. évezredben is megvallja gyökerei eredetét, magán hordozza az őt ért hatásokat, s a mindössze száz éves úrihímzés nevén is magyar marad." - írja a kötet ajánlásában a szerző.
Böjte Andrea-Mária, Hargita Megye Tanácsának munktársa, a Gránátalma Egyesület tagjaként kérdezte a néprajzkutatót legújabb könyvéről. Kisné Portik Irén elmondta, ebben a könyvében nem az öltéstípusokat írja le, hanem a hímzéseknek, a motívumoknak, az öltéstípusoknak régiségét hangsúlyozza. Az úrihímzés csupán száz éve kapta mai nevét, egyedisége, magyaros jellege révén a magyar kultúrkincs olyan része, amely megérdemli, hogy a hungarikumok közé sorolják. A "régi magyar hímzések" név sokkal megfelelőbb lenne - hangsúlyozta, ugyanis ez a hímzésforma felöleli az összes öltéstípust, egyedülállóan őrzi a régi magyar öltéstudást, ami méltán előkelő helyre helyezi a magyar hímzéshagyományt Európában.
Böjte Andrea kérdésére a néprajzkutató elmondta, hogy fontosnak tartja az új kutatási eredményekkel találkozni, ezért a könyvében a néprajz a régészetttel is összefonódik.
Szent István koronázási palástja, amely 1031-ben készült, Európa legrégebbi hímzésemléke, világviszonylatban is kimagasló értéket képvisel. Középkori hímzésemlékeink sajnos nagymértékben voltak kitéve a pusztulásnak, a könyvben szó esik többek közt a Gizella királyné által készített misemondó ruháról, vagy kazuláról, amelyet Szent István királlyal a pápának ajándékoztak. Az 1020-ban készült kazula 1789-ben pusztult el a francia forradalom alatt felgyújtott Metzi Apátságban. A francia Jean Mabillon, 17. századi tudós bencés szerzetes fennmaradt rajza örökítette meg a hímzett kazula szépségét. Így lehetséges, hogy a Gránátalma Egyesület hímzőasszonyai a fennmaradt leírások és a rajz alapján hozzákezdtek a ruha újra elkészítéséhez.
A legtöbb úrihímzésel készült tárgy az egyházakban őrződött meg, adományozóik rendeszerint középosztálybeli vagy közrendű emberek voltak - fejtette ki a szerző.
Terveiről is beszélt a kutató, következő könyvének megjelenése - amelyben az írott tojásminták jelképeivel foglakozik - húsvétra várható.