Bodor Ádám Kossuth-díjas írót látta vendégül tegnap, 2014. április 1-én este a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár. A Sinistra körzet, Az érsek látogatása, a Verhovina madarai szerzője a Székelyföld folyóirat meghívására érkezett városunkba. Könyvtárunk előadóterme zsúfolásig telt az estre, nem csoda, hiszen ritka alkalom, hogy a számos irodalmi díjjal elismert prózaíró nyilvános szereplést vállal. Murányi Sándor Olivér író és Fekete Vince, a Székelyföld főszerkesztő-helyettese beszélgetett az íróval életéről, alkotói módszeréről, írói szabadságról.
Murányi Sándor Olivér felvezetőként a Bodor Ádám történeteiben feltűnő szereplők jellegzetes nevéről kérdezte az írót, aki válaszában elmondta, valóban fontos számára a szereplő neve, gyakran maga a név inspirálja a történetet. Sajátos módon választja meg az író történeteinek helyszínét is, bár képzeletbeli helyeken játszódnak a történetek, valós helyek inspirálják, főként a kelet-európai országok határvidéke, Erdély északi határvidéke, Máramaros vidéke, a kárpátaljai hegyvidék. "Az általam bejárt, szeretett környékekből rakom össze regényeim helyszínét" - válaszolta az író Fekete Vince kérdésére. Arra a kérdésre, hogy az irodalomnak erkölcsi üzenete is kell-e legyen, az író válasza: “A próza erkölcse nálam a tömörség és minden túlbeszélésnek a kerülése.”
Bodor Ádám szerint nincs határ az írói szabadságban, az alkotó nem korlátozható. Az író szabadsága, hogy megválasztja szereplője nevét, a személy attól ilyen, hogy őt éppen így hívják, konkrét példaként, egyik szereplőjének, Musztafa Mukkermannak a nevét hozta fel. Az emberi egzisztencia kérdései minden időben, mindenütt, ugyanazok, minden körülmények között megszülethet például a boldogság és szabadság érzése is. Írásaiban viszont kerüli a filozofikus válaszokat ezekre a kérdéskre. Az 1982 óta Budapesten élő írót Fekete Vince arról is kérdezte, mi tette íróvá. Bodor Ádám válaszában elmondta, tizenhét éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, a szamosújvári börtönben tartották fogva. A két évi politikai börtön indította el az íróvá válás útján, a legérzékenyebb korban került a rendezett polgári létből egy számára addig elképzelhetetlen világba.
Az író 46 éves korában távozott Erdélyből, számára Budapest nem jelent inspirációt, ezt ma is Erdély adhatja meg, “az érzelmi kapcsolat kitörölhetetlen, ezen nincs mit magyarázni, amikor csak lehet, hazajövök - hangzott el a találkozón.
Az est folyamán Bodor Ádám műveiből a Márton Áron Gimnázium három diákja olvasott fel részleteket.
Az irodalmi találkozó az író székelyföldi körútjának utolsó állomása volt, korábban Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Árkoson is találkozott olvasóival. A körút a Könyv utóélete című program keretében, a budapesti Szépírók Társasága támogatásával valósulhatott meg.
Az irodalmi találkozóról a sajtóban: Szőcs Lóránt: A tömörség a fontos. Bodor Ádám Csíkszeredában. Székelyhon.ro 2014. április 1.
Pál Bíborka: Nincs határ írói szabadságban. Hargita Népe, 2014. április 2.
A Székelyhon.ro portálon megtekinthető Iochom Zsoltnak az irodalmi esten készült videófelvétele:
Bodor Ádám Csíkszeredában vendégeskedett
Fotóalbum
