Berekméri Árpád-Róbert marosvásárhelyi történész "Lesz még kikelet! A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) című könyvét népes érdeklődő közönség jelenlétében mutatták be január 28-án, csütörtökön a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. A kötetet gondozó Lector Kiadót Gálfalvi Ágnes képviselte és mutatta be, Nagy József történész méltatta a hadtörténeti szakmunkát.
Berekméri Árpád-Róbert történész, az Erdélyi Református Egyházkerület marosvásárhelyi fióklevéltárának vezetője, elsősorban az I. és a II. világháború erdélyi vonatkozásait, valamint a Marosi Református Egyházmegye 1920 és 1945 közötti történetét kutatja.
Illésfalvi Péter magyarországi kutató, hadtörténész szerint ő az első erdélyi magyar kutató, aki hozzányúlt, hozzá mert nyúlni a második világháború észak-erdélyi, kifejezetten hadtörténeti és magyar vonatkozású kérdéseihez.
Új könyve évtizedes kutatás eredményeként 2015-ben jelent meg, a marosvásárhelyi Lector Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában. A „Lesz még kikelet!" A marosvásárhelyi magyar királyi 27. honvéd székely könnyű hadosztály 1940-1945 közötti története címet viselő kötet a szerző második könyve. Korábbi kutatásainak eredményeként 2008-ban jelent meg Marosvásárhelyen előző kötete, a Fegyver alatt. A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara 1940–1945.
Nagy József gyergyóremetei történész mutatta be a kötetet, aki a második világháború székelyföldi hadászati vonatkozásait kutatja.
A tábori újság címét (Lesz még kikelet!) viselő kötet megalakulásától kezdve a harctéri szolgálaton át egészen a cseh-morva és osztrák területeken folytatott kilátástalan küzdelmekig, majd a fegyverletételig követi a seregtest nyomát. A könyv törzsszövegét a 27. honvéd székely könnyű hadosztálynak a hadműveletek során kitüntetett, illetve bizonyítottan hősi halált halt katonái névjegyzékét, valamint a tisztikar névsorát tartalmazó függelékek egészítik ki, és korabeli fényképek, térképek teszik színessé. A tudományos apparátusban irodalomjegyzék, valamint névmutató található, mindezeket román és angol nyelvű rezümé követi.
A szerző beszélt a kötet létrejöttét megelőző kutatómunkáról, annak módszereiről, tisztázva, hogy nem szociológiai vagy emlékezettörténeti, hanem hadtörténeti szakmunkáról van szó. A korabeli levéltári dokumentumok, vagy megőrzött tábori naplók felhasználása mellett több száz interjút készített Berekméri Árpád az egykori katonákkal. A könyv hasznára válhat ugynakkor a helytörténészeknek is, számos érdekes, eddig ismeretlen helytörténeti adatot is közöl benne a kutató.