A Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban Milbacher Róber első prózakötete, a Szűz Mária jegyese, amely azonnal rangos szakmai elismerésben és kiváló kritikai és közönségfogadtatásban részesült.
"A Szűz Mária jegyese ötletesen gondolja újra a novellaciklus műfaji lehetőségeit és kereteit. Ebben a könyvben az otthonos és az otthontalan, az ismerős és az idegen nem ellentétei, hanem inkább következményei egymásnak. Mert mindenkinek jár egy külön bejáratú Macondo." - olvashatjuk a kötet fülszövegében
A szerzőt Szegő János irodalomkritikus, a Magvető szerkesztője faggatta a könyvbemutató esten, érdekfeszítő beszélgetés bontakozott ki. Először Milbacher Róbertet, mint embert mutatta be a szerkesztő. Az író mesélt arról, hogy pécsi egyetemi tanárként, irodalomtörténészként vidéken, egy Pécs melletti kis faluban él.
Szegő János többek között arról kérdezte, hogyan született meg az irodalomtörténész kebelében az író. Válaszként Milbacher elmondta, természtesnek tartja, hogy irodalomtörténészként prózát írjon, neves elődök példái - többek között volt tanára, Szilasi László példája is - bátorították erre.
A Szűz Mária jegyese történetei egy elbeszélésciklus részei, nem feltétlenül függnek össsze ezek a történetek egymással, de valamiképpen mégis összetartoznak, az általuk leképezett világ azonossága révén.
Erről a könyvben megjelenő sajátos világról az író elmondta, hogy gyerekkora világa, nagyon szegény emberekről van szó benne, akik mindig vesztesek, bármilyen rendszerben éljenek is. Az elbeszélés nyelve, a narráció ennek az ábrázolt világnak, ezknek az embereknek a nyelvhasználatát képezi le, amely természetesen tele van káromkodás-elemekkel is. A nyelv egy teljes világot épít fel ebben a környezetben, az istenkáromlás is azt tételezi, hogy létezik Isten, de valamiért nem működik jól - hangzott el a kötet bemutatóján.
A szerző részleteket is felolvasott a kötetből, a történetek szereplői közt ott vannak a cigányok is, a kisebbséghez kapcsolódó sztereotípiák is beépülnek a szövegekbe, mutatott rá az író.
A nagy kérdés az, hogy az ember, amikor már nagyon peremen él, mitől lesz ember, mitől marad meg az embersége. Az embereknek szükségük van a szabadság kis köreinek kialakítására, ezt próbálta megmutatni a könyv történeteiben Milbacher Róbert.
Fotóalbum
