November 18-án került sor Szakács István Péter Boszorkánykör című novelláskötetnek a bemutatójára a Kájoni János Megyei Könyvtár rendezvénytermében. A szerző beszélgetőtársa Sarány István szerkesztő, újságíró volt.
A Boszorkánykör tizenhat rövidebb és hosszabb történetet foglal össze: novellákat és elbeszéléseket, amelyek mind a mai ember létélményeit tapintják. A kötet központi témái között ott találjuk a magányt és a szerelmet, az öregedés és a kiszolgáltatottság tapasztalatát, a csalódás lehetséges formáit és a hinni akarás makacs erejét. A könyv szereplői gyakran sodródó, kallódó figurák, akik keresik saját helyüket a világban, és közben a hiány megélése és a teljesség iránti vágy egyszerre formálja őket.
A történetek az álom, a vágy és az emlékezés titokzatos alkímiájából születnek, miközben újra és újra felvetik azokat a nyugtalanító kérdéseket, amelyek mindnyájunk számára ismerősek: Elillanhat-e a valóság, mint egy káprázat? Működik-e gondviselés, vagy csupán egy kiismerhetetlen bűvész játékszereiként bolyongunk? Ki lehet-e törni abból a boszorkánykörből, amelyet az élet rajzol körénk?
A könyvbemutatón a szerző arról is beszélt, hogy írásainak alapjai többnyire személyes élmények és megfigyelések, amelyek lírai érzékenységgel elegyítik a valóságot és a képzeletet.
Szakács István Péter 1957-ben született Székelyudvarhelyen. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán szerzett tanári oklevelet, később a Bethlen Gábor Általános Iskola, majd a Tamási Áron Gimnázium tanára lett. Íróként, irodalomtörténészként és publicistaként egyaránt ismert. Első írása 1982-ben jelent meg, azóta rendszeresen publikál erdélyi és magyarországi folyóiratokban és lapokban.
Fotóalbum
