Száraz Miklós György, József Attila-díjas íróval találkozhatott csíkszeredai olvasóközönsége a Magyar Kultúra Napján, 2019. január 22-én a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében.
Székelyek – Történelemről és hagyományról című, a Scolar kiadó gondozásában megjelent művelődéstörténeti könyvéről beszélgetett a szerzővel Lövétei Lázár László költő, esszéíró, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A helyszínen a Scolar kiadó több kiadványát is megvásárolhatta a találkozóra érkező népes közönség. Részletek:
Az est folyamán tartalmas, érdekes beszélgetés résztvevői lehettünk.
Lövétei Lázár László kérdéseire, hogy miként került kapcsolatba a székelyekkel, apja vezette-e be gyerekként a székelyföldi kultúrával való ismerkedésbe, és miért éppen a székelyeket választotta könyve témájául, Száraz Miklós György a gyerekkorát meghatározó székelyföldi élményeiről, ifjúkori erdélyi és székelyföldi útjairól, kalandozásairól is mesélt a jelenlévőknek.
„Itt valami egész más volt a sűrűsége a létezésnek. Nem biztos, hogy ezt egy gyerek meg tudja érteni, de meg tudja érezni" – hangzott el a szerző válaszában.
Kívülállóként, objektíven és mégis szubjektíven írni a székelységről nem volt könnyű feladat számára, fejtette ki Száraz Miklós György. Lövétei Lázár László megállapítása szerint kellett a távolság, a rálátás arra, hogy miben vagyunk mások mi székelyek, mint a magyarság többi része.
Száraz Miklós György válaszában kifejtette, hogy a székelyek általános jellemzésében, – miszerint konok, makacs, akaratos, a jég hátán is megél a székely ember – körülbelül annyi az igazság, mint más népek általános jellemzésében. Ahogyan ő látja a székelyeket: „A nehéz emberi helyzetek megélése kerekebb, életesebb életet eredményez."
A Székelyek című kötet negyvenkilenc írást, fejezetcímet foglal magába, érintve nagyon sok témát, a székely eredet kérdésétől a székely kapukig és az unitáriusokig, Bethlen Gábortól a csíksomlyói búcsúig, az utolsó írás Márton Áron püspökkel kapcsolatos.
Ahhoz, hogy az olvasó valamiféle székelység-képet össze tudjon rakni magában, kellett a vezérfonal, az egyik ilyen vezérelv az időrend, a másik, az írásokat össszefogó vezérelv, ahogy az író kifejtette bezélgetőpartnere kérdésére: „A székely szabadságot tekintem olyan erőnek, ami ezt a népcsoportot vezérli, ami mindig visszahat valamiképpen, és erre nagyon erős emberi példa Márton Áron."
A beszélgetés végén Lövétei Lázár László kérésére olvasta fel a szerző a kötetből az Ácsok című írását, amely a fának és az erdélyi harangtornyoknak valóságos himnusza, ahogyan Lövétei fogalmazott.
|
Fotóalbum
